Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
haza határain kívül kerestek a magyarok oltalmat és szövetségeseket. (Felkiáltások a baloldalon : A hazáért!) Azt mondják a hazáért. Enßis úgy akarom venni a dolgot; a hazáért teszem, ha feltárom itt a képviselőházhan, vagy a külföld előtt mindazokat a dolgokat, a melyeket én sérelmesnek tartok és velem együtt sérelmesnek tart az én nemzetem és az egész művelt világ. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ne méltóztassék tehát ezt a dolgot olyan tragikusan felfogni, méltóztassék az objektivitás szemüvegén keresztülni nézni, ne pedig a szubjektivitás, a nemzeti elfogultság szemüvegén át. Ebben a kérdésben legújabban történt itt két felszólalás, az egyik Visontai Soma t. képviselőtársam, a másik pedig valamelyik szász képviselőtársam részéről, nem tudom, itt-e vagy az újságokban. Visontai Soma felszólalását inkább politikai kirohanásnak vagyok hajlandó tekinteni. Méltóztassék megfigyelni következő kijelentéseit: Björnson, ez a lángelméjü férfiú, a hazai rossz rágalmazó informácziók által félrevezettetett. Hiszen a lángelmének legelső, legelementárisabb tulajdonsága a belátás. Ha nincs benne belátás, akkor nem lángelme. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy György: Agyalágyult hülye! Lukács László : Egyfelől azt mondani, hogy lángeszű ember, másfelől pedig félrevezettetik: hol van itt a harmónia, kivált ha aktuális kérdésről van szó, a melyre nézve az illető mindenütt nyerhet informácziót ? Nagy György : Igazat ad neki ? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kérem Nagy György képviselő urat! Lukács László: Előbb azt mondják, hogy az egész müveit világ, tehát mi is, a legnagyobb tisztelettel vagyunk Björnson iránt és nagyon sajnáljuk az ő tévedését. Itt azután kiáltják, hogy agyalágyult, haszontalan ember. Hol van itt az összhang a két kifejezésben? Előbb tisztelettel viseltetünk iránta, most meg mindenféle lealacsonyító kifejezéssel illetjük? Wekerle igen t. miniszterelnök ur szólalt fel egyszer a horvát viszonyokra vonatkozólag és egész lelkében felháborodva, indignáczióval odamondta a horvátoknak, hogy gálád rágalmakkal illetik a magyar kormány-rendszert és a magyar nemzetet itt a belföldön és a külföldön, mert intézkedéseit ilyen és ilyen módon félremagyarázzák. Én teljesen jogot adok a kormányelnöknek arra, hogy az ő magas hivatásából kifolyólag helytálljon tetteiért és igazolja a kormányzati működését, tehát joggal válaszolt a horvát pártnak. De midőn azt mondja, hogy ezek gálád rágalmak, akkor méltóztassék megfontolni, hogy vájjon az ő politikai ténykedései közül melyek azok, a melyek megállhatják a kritikát és melyek azok, a melyek nem állnak meg a kritika előtt ? Mert nem vetendő vissza minden ellenvetés, a mely a horvát kérdésben felhozatott. Van Ott magyar részről olyan eljárás is, a mely igazolható, menthető, de van olyan is, a mely méltán és jogosan érintheti a horvát nemzet érzékenységét. De mi történik magyar részről ? Hiszen épen most adnak ki Budapesten egy periodikus lapot ezen a czimen »Gazette de Hongrie«, a mely lap franczia nyelven van szerkesztve és azt a czélt szolgálja, hogy a fennálló politikai helyzetet, a magyar nemzeti törekvéseket, a magyar kormány eljárását ismertesse, igazolja, a külföld előtt elfogadható színben tüntesse fel, és hogy azon vádakat, a melyek e törekvések ellen felhozattak, vagy valódi értékükre redukálja, vagy megczáfolja, azok alaptalanságát kimutassa. Hát én is foglalkozom ezekkel a dolgokkal és olvastam e lapban épen gróf Apponyi Albert kultuszminiszter urnák egy czikkét a mi népiskoláinkról. Kijelenthetem itt önök előtt, hogy az a czikk elferdítése a mi közoktatási állapotainknak. (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezéséért, hogy elferdítés, rendreutasitom. Tessék megválogatni szavait. (Élénk helyeslés.) Lukács László: Kérem, én politikai szempontból beszélek. Elnök : Politikában sem lehet ilyen kifejezéssel élni. (Helyeslés.) Tessék magát mérsékelni. Fenyvesi Soma: Ő beszél, pedig az egész beszéde ferdítés. (Felkiáltások a baloldalon : Ez a nobilitás ?) Gaál Gaszton: Ez az oláh objektivitás? Lukács László: Az igen t. kultuszminiszter ur tehát ez állami költségen nyomatott idegen nyelvű újságban azon czélból, hogy a maga politikai álláspontját és a tanügyben tanúsított eljárását igazolja, ránk, a pedagógiára és hazánk történelmi fejlődésére nézve borzasztó, kimondhatatlan sérelmeket akar a külföld előtt igazolni. Hát akkor én is odaállok és én is azt fogom mondani, hogy ime, t. külföld, az az Apponyi Albert kultuszminiszter ebben és ebben téved, ez és ez az állítása nem felel meg a valóságnak. (Zaj.) És ha fel lesz világosítva a külföld közvéleménye, akkor önök azt fogják mondani, hogy ime, én rágalmaztam, valótlant állítottam, mert önöknek csak az tetszik, a mit Apponyi Albert kultuszminiszter ur mond. Horváth József (marosujvári): Mert az igazat mondja! Lukács László: Pedig az igazságot elferdíti. (Zaj.) Kmety Károly: Apponyi nem ferdít! Lukács László: Ez politikai versengés, úgy a belföldön, mint a külföldön, a mire semmi szükségünk sincs sem nekünk, sem álladalmunk- nak, sem a haza érdekének, sem a kormány politikájának. Nekünk szükségünk van a kölKépviselöház 1908. évi május hő 1Ú.
