Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
test, mint a minőt a Szent László-társulat kapott Neczhammer bukaresti érsek leveléből, melyben kijelenti, hogy az év gazdag kulturális és nemzeti eredményeit ünnepelheti. Hát, t. ház, menjünk tovább. Förster Ottó: Isten veled! (Derültség.) Lukács László : Ugyanezen hivatalos lapban közölve vannak a bukaresti magyarság társaséletének az adatai, a bukaresti magyar protestáns egyház, a pitesti magyar segélyző nőegylet ügye köszönetnyilvánitás azért, hogy a bukaresti Szent László király magyar önmüvelődési egylet deczem- ber 9-én milyen adományt kapott, a Szent István egylet magyar dalosztálya, a bukaresti társulat magyar dalárdája stb. (Zaj.) Egy hang (a középen): Hát már dalolni se szabad ? Lukács László : Ugyebár nagy dolog ez, igen t. képviselőtársam, hogy felteszi a kérdést: hát már dalolni sem szabad Romániában ? Tetszik látni, hogy szabad, de dalolni nem szabad Magyar- országon a románoknak. (Ellenmondás.) Markos Gyula: Dalolni szabad, csak nem szabad kifelé gravitálni. Lukács László : A kifejezés csak általánosságban volt tartva, mint a hogy általánosságban volt a kérdés is feltéve. Épen most van tárgyalás alatt, hogy beszüntették a belényesi román dalárdát. (Felkiáltások : Helyes !) Ugyebár, de a bukaresti magyar dalárdát helyes, hogy fentartották ? Az épen úgy működik magyar nemzeti szellemben, mint a hogy ennek a románnak nemzeti szellemben szabad működnie. Itt van továbbá egy közlemény a Szent István király egyesületről, a bukaresti magyar társulatról, a bukaresti »összhangéról, a bukaresti magyar dal- és művelődési körről, a r. kath. gyermek- segélyző egyesületről, szóval ott minden szabad. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Ez azt jelenti, hogy önök előtt egészen terra incognita a romániai magyarok élete. Égy hang (jobbfelöl) : Nem egészen. Lukács László : Most már nem egészen, mert ezen adatok alapján egészen máskép kell, hogy feltűnjék önök előtt a kérdés, de zsenirozva keli, hogy érezze magát valaki, a ki elfogadta azon informácziókat, a melyek nem voltak ilyen objek- tivek. (Zaj.) Az aradi minorita provincziális rendelkezik azon miszszionáriusok felett, kiket az aradi minorita provinczia kiküld Romániába. Tessék megkérdezni a minorita provincziálist, a ki aradon székel, hány minorita misszionárius van odakünn ? Ezek magyar emberek, magyarul prédikálnak és a funkcziókat magyarul végzik. Markos Gyula: De nem vétkeznek Románia ellen. Lukács László : Nem bizony-, mint némelyek vétkeznek saját hivatásuk ellen. (Derültség.) Mit] mondanak önök itt Magyarországon, hogy a katholikus egyháznak mi a hivatása, melyet büszkén emlegetnek fel ? ___: E lpviséíoház lÚOH. Ugyebár azt, hogy a katholikus egyháznak asszimiláló, a nemzettestbe beolvasztójiivatása van, ezt a feladatát fényesen teljesítette az elmúlt évszázadokon keresztül ? Es ezt a beolvasztási segéd- kezést, ezt az asszimiláló hatást dicshimnuszszal említik fel a magyar katholikus egyház javára. Hát a Romániában lévő katholikus egyház javára miért nem mérnek ugyanezzel a mértékkel, miért nem buzditják a Romániában lévő katholikus egyházat, hogy az ottlévő magyarságot a románságba ol- vaszsza be, a románsággal asszimilálja? Ha egyszer dicsőségére válik a magyar katholikus egyháznak, hogy a magyarság részére asszimiláló hatással bir, ép úgy el kell ismerni a Romániában működő katholikus egyház részére, hogy az asszimilálja a román elem számára az ottlévő magyar katholi- kusokat. Hogy megteszi-e vagy nem, az egészen más kérdés ma, de ennek rendezésébe] befolyni, azt hiszem, mi illetéktelenek vagyunk. De van ezen a téren egy másik kérdés is, a mely megvilágitásra szorul. Nevezetesen ott vannak a református, székely és magyar testvéreink. Hiszen azok mind Erdélyből kapnak papot, tanítót, a kiket innen dotálnak. Markos Gyula : Az nem baj, nem vétkeznek Románia ellen. (Zaj). Elnök: Csendet kérek. Lukács László : Tehát nem igaz az az állítás, hogy ott nem tanítanak magyarul, vagy nem szabad magyarul tanítani, és hogy az istentiszteletet nem végzik magyar nyelven. Nekem elég ennyi. Markos Gyula (közbeszól). Elnök : Kérem Markos képviselő urat. Lukács László: A Szent-László-Társulat a magyar államkormánynyal egyetértve 420.000 frank értékben vett egy házat Bukarestben, azt berendezte magyar iskolának, ott tart és fizet 9, mondd kilencz tanítót, a kik egy árva szót sem tudnak románul, pedig Bukarestben tanitanak, hanem igenis van egy Balázsfalván nevelkedett román klerikus ott alkalmazva, hogy hetenként két órában tanítsa a román nyelvet. De hogy azok a tanítók a kik innen vannak fizetve, a magyar kormány és a Szent-László-Társulat közreműködésével ott működnek, a magyar papok, a kik innen kapják a dotácziót. . . Horváth József (marosujvári) : Az oláh papok államsegélyt kapnak minálunk ! Hát hogy beszélhet ilyen zöldeket! Lukács László : Ép úgy kapnak azok is államsegélyt. Horváth József (marosujvári): Az nem úgy van. Lukács László : Én jobban tudom. Sümegi Vilmos: Hogy Romániában mit kapnak, azt ő jobban tudja Lukács László : Ne tessék tehát zokon venni, ha a magyar kormány a Szent László Társulattal egyetértve 420.000 frankért megvette és berendezte az iskolaépületet, mi is kérhetjük a román közoktatásügyi kormánytól. . . Sümegi Vilmos: Meg is teszik. Lukács László : .,, hogy 420,000, 500.0^ évi május hó tt. Í3
