Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hó 12. 11 kivetkőztetése miatt bukott volna meg a biro dalom.« Ex unó disce omnes. Méltóztassék lemondani arról a Chimeráról, arról az utópiáról, hogy itt meg fogják magyarosíthatni a nem magyar nemzetiségieket. Markos Gyula : így beszél egy renegát magyar! Förster Ottó : Egy folt, a mely nem tisztit! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Lukács László: Nem hagyhatom figyelmen kivid azon bölcs mérsékletről tanúskodó kijelentéseket, a melyek itt gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam ajkairól elhangzottak. Én honorálom az ő álláspontját nem úgy, mint az előttem szólott t. képviselőtársam, a ki kijelentette, hogy el sem fogadja azokat az elveket. Hódy Gyula: Mert Maniu tegnap lerontott mindent! fhaly László : Pedig az a vezér ! Lukács László: Én igenis, elfogadom gróf Batthyány Tivadar képviselő ur elveit, princzi- piumait, de minden kritikáját, a mit a nemzetiségekről mondott, még sem Írhatom alá. Mindenekelőtt jegyezzük meg magunknak azt, hogy gróf Batthyány Tivadar t. képviselő- társunk külföldi példákban keresi a megoldás módozatait, onnan akar világosságot deríteni a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozólag. Hát tényleg, van külföldi példa. De van egy magyar közmondás, a mely azt mondja, hogy maga kárán tanul a magyar. Hódy Gyula: Na ezt sohse hallottam! Lukács László : Ha nem elég az, a mi belpolitikai tapasztalatainkból leszürődött, merítsünk vezérelveket külföldi államok példájából. Csak a helyet keressük, a hol a példa feltalálható. (Zaj.) Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy mit akarunk ? Azt akarjuk-e, hogy a magyarság az ő nagylelkű történelmi tradiczióihoz híven álljon meg a nemzetek, a népek, az emberiség itélőszéke előtt, vagy pedig azt akarjuk-e, hogy megváltoztatva ezen hagyományait, rálépjen most, a XX. században azon térre, a mely téren látjuk az angolokat az Írekkel szemben % Hát nem meggyalázása ez az emberi szellemnek, minden czivilizácziónak, minden szabadságeszmének ? (Felkiáltások balfelől: Nem ! Nem ! Mozgás). Vagy annak a példának a területére akarják terelni a nemzetiségi kérdést, a mely példát Oroszországnak a lengyelekkel szemben tanúsított magatartása szolgáltat az emberiségnek ? (Mozgás és zaj a középen). Elnök : Csendet kérek ! Lukács László : Ha ilyen példákat és bizonyos országban követett ilyen politikai eljárásokat keresünk és ezeknek világánál akarjuk megoldani a mi nemzetiségi kérdésünket, ez czéltalan törekvés és haszontalan utánjárás lesz. Vannak nekünk más példáink. (Közbeszólások a baloldalon : Zaj.) Majd arra is rátérek. Épen azon eredményekből kellene, hogy tanulságot merítsünk, a mely eredmények úgy az Írországban, mint Orosz-lengyel- országban követett eljárások folytán előttünk állanak. Kérdem, hogy Angolország azzal a borzasztó zsarnoki üldözéssel, a melyet az a hatalmas világbirodalom az Írekkel szemben kifejtett, czélt ért-e ? Dehogy ért; ellenkezőleg az Írek most a legszebb kulturális és közgazdasági fejlődés utján állanak és feltartózhatatlanul előre fognak menni, de ezen előremenetelükben egy gondolat és egy érzés vezérli őket: az ádáz gyűlölet zsarnoki elnyomóik, az angolok ellen. (Mozgáis balfelől.) Vagy az oroszoknak sikerült-e a lengyelekkel szemben az elnyomó oroszositó politika ? Efemer eredményeket igenis el tudtak érni, de ezen efemer eredmények az orosz politika szégyenét és gyalázatát képezik. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Ezen eredmények tehát annak belátására kell, hogy vezessenek bennünket, hogy nem jó utón járunk, ha e példákat követjük. (Mozgás és zaj a baloldalon és a középen : Halljuk !) De ne hivatkozzunk mi arra, hogy ime mi történt Oroszországban a lengyelekkel és Angolországban az írekkel szemben, hanem keressük, hogy minek kell történnie a humanizmus, a czivilizáczió és a népszabadság érdekében itt a mi hazánkban, édes Magyarországunkban. T. ház ! Az, a mit Batthyány Tivadar gróf igen t. képviselőtársam mondott, nem egész és következtetéseiben] nem teljes. Nem egész azért, mert nem kereste fel azon területeket, a hol igazán az itteniekhez analog állapotokat talált volna és a hol olyan megoldási módozatokat lelt volna, a melyek a mi politikai körülményeink szempontjából is helyesek lennének. így helyes lett volna például Belgiumot vagy Svájczot tanulmányozni a maguk valóságában; ilyen lett volna Ausztriát tanulmányozni a maga valóságában. (Mozgás és zaj a baloldalon.) A midőn arról van szó, hogy politikailag berendezkedjünk, akkor nem azt kell keresni, hogy mi tetszik vagy mi nem tetszik nekem vagy másnak?; hogy mi tetszik vagy nem tetszik egy soviniszta barátomnak vagy egy másik elfogult, magyar nemzeti' ideákat tápláló politikusnak, hanem azt kell keresnünk, a mi a hazának, a köznek javára szolgál; a mi az általános békét és megelégedést képes előidézni országunkban. Ezt kell alapul vennünk és ha ezt kutatom és kutatásaim közben például azt találnám politikai elmélkedéseim alkalmával, hogy igenis a belga vagy a svájezi rendszer vagy az ausztriai politikai berendezkedés volna jó: ki mondhatja azt, hogy ezáltal Magyarországnak gazdasági, politikai fejlődését, érdekeit sértem. Ha valaki ezzel vádolna, visszautasítanám ezt a vádat. Ezelőtt nem régen hozatott meg nagy többséggel az uj kiegyezési törvény e házban Ausztriával. Méltóztassék visszaemlékezni, különösen önök t. függetlenségi pártiak, tehát az ország valódi többsége, hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur az önök klub-értekezletén mivel 2*
