Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
6 Képviselőház 1908. évi május hó 12. ország házában, az ország színe előtt azt mondják, hogy ennek a pártnak nincsen programmja. Nagy Dezső : Nagyon is sok van ! Lukács László : Hogy sok programmja van, ez az egyik beszéd, hogy nincsen programmja. ez a másik beszéd. Már most melyik alapon áll ? A sok programm, vagy a nem létező Programm alapján ? Ez, kérem, nem politikai vitatkozás. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László : Azon t. képviselőtársaimnak, a kik azt mondják, hogy a nemzetiségi pártnak nincsen programmja, bemutatom ezt az ékes magyar nyelven megirt könyvet: »A román nemzetiségi politikáról«, irta Sebestyén?József. Ebben benn van a programm. Hogy mondhatja tehát t. képviselőtársam, hogy ennek a pártnak nincsen programmja ? De felirati javaslatunkban is van arról említés, és azt méltóztassék mindig venni, a miről itt nyilvánosan tárgyalunk, a mit magunkénak vallunk, mert az a mi politikai programmunk. De hogy ha ez nem elég, hát van itt egy másik vaskos kötet: »Die rumänische Frage«, a mely magyar, német, franczia, olasz és angol nyelven megjelent. Méltóztassék megolvasni, itt benne van az egész román kérdés, programmankkal együtt. Tehát az a programm, a mely a legközelebbi politikai evoluczió szerint a legközelebbi nemzetiségi konferenczián hozatott. . . (Nagy zaj. Közbekiáltások.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Kérem Nagy Dezső képviselő urat, folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Lukács László: Azon t. képviselőtársaim, a kik ezen kérdés nagy horderejét és fontosságát annak igazi értéke szerint tudják becsülni, azok mind elfogódnak velem együtt és sajnálják a békétlenséget és elégületlenséget, sajnálják azt az egyenetlenséget, a msly itt Magyarország különböző nemzetiségeinek fiai közt létezik. Kutatjuk az indokokat, hogy miért áll fenn ez az egyenetlenség, a visszahúzás a magyar nemzetiség és a nem magyar nemzetiség közt, magyarok, románok, tótok és szerbek közt ? Ká kell jönni a valódi okokra és közös erővel, közös hazaszeretetben egyesülve kell eltüntetni azokat az okokat, hogy a békesség közöttünk állandóan meglegyen és közös erővel működhessünk hazánk felvirágozá- sának érdekében. Tanulmányoztam a kérdést szerény erőm- höz képest és azt találtam, hogy az okok, a melyeknél fogva e békétlensége visszavonás, ez az egyenetlenség fennáll magyarok és nem magyarok közt Magyarországon, az a politikai irányzatokból származik, (Mozgás.) a melyek bizonyos közjogi fogalmak, törvényekebn lefektetett elvek és kifejezések rossz irányban történt kimagyarázása folytán itt lábra kaptak, és mint uralkodó eszmék felszínen vannak a kormányzó körökben és hazánk politikai életében. (Mozgás.) Markos Gyula: Fordítva van. Az oláhok okozzák. feH Elnök: Markos Gyula képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot. Ezt tiltja a házszabály. Lukács László : A mikor nemzetről, nemzeti államról, nemzeti politikáról, magyar nemzeti államról, egységes magyar nemzeti eszméről, haza- fiságról, magyar hazafiságról stb. szó van az országban, az ország politikai köreiben, és különösen itt a képviselőházban, akkor nekünk vissza kell tekintenünk a törvényes intézkedések forrására, vissza kell tekintenünk a törvények tanulmányozásával egyúttal azon időszakra, vizsgálnunk kell a törvények eszmemenetét és értelmét, a kifejezések czélját, azt az eszmekört, melyben megfogantattak, kifejezésre jutottak, elfogadtattak és szentesítve lettek e törvények. És mit találunk ? Azt, hogy attól az eszmekörtől, érzelemvilágtól, a mely kifejezést nyert abban a korban, a mikor a nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvény megalkottatott, meghozatott, szentesit- tetett és kihirdettetett, teljesen eltértünk. Eltértek az irányadó körök, a kormányzó körök, a magyar publiczisztika legnagyobo része, és épen ez hozta magával ezt az eltérést, elfordulást, egyenetlenséget, békétlenséget, a mely joggal fennáll mindaddig, a mig a törvények, a szavak a kifejezések helyes értelme meg nem fog állapíttatni oly módon, hogy az többé meg ne ingattassék. Tegnap Maniu Gyula t. képviselőtársam politikai fejtegetése közben felhozták, hogy mi, a román nemzetiség fiai, (Mozgás.) nem tartjuk meg a nemzetiségi törvény 1. §-át, és az első szakaszban kifejezett egységes magyar nemzetre vonatkozó intézkedéseket. Tisztán ki van ott fejezve a mi alapunk és mi ezen az alapon akarunk állani. Minden törvényes intézkedést tiszteletben tartunk addig, a mig törvényes intézkedés és hogy ha nem is tetszik nekünk a törvény, kimondjuk nyiltan, hogy nem tetszik, de a megváltoztatásra alkotmányos utón, törvényes eszközökkel akarunk törekedni. Ezt a kifejezést mi nem tekintjük egészen szabatosnak, egészen világosnak, épen azért, mert látjuk, hogy az idők folyamán e törvényszakasz magyarázatával úgyszólván visszaélnek. Csak a lehetőséget nézik, csak az ad possén lovagolnak, s azt mondják, ez nem kötelező, a másik nem kötelező, és azt pedig, a mi lényeges, a mi a törvény czimében van, a mi az 1. §-ban van, csak azon értelemben magyarázzák, a mint az a magyar faji politikának, nem pedig a magyar állami politikának javára szolgál. Ez tisztán ki van fejezve a törvényben, a mely azt mondja : ». . . az oszt- hatlan egységes magyar nemzetet képezi, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is . . .« íme t. ház, az egységes magyar nemzet fogalma és a nemzetiség fogalma egyaránt benne van a törvényben. Én tehát akkor, midőn tiszteletben tartom a törvénykönyvnek azon intézkedését, melyben az egységes magyar nemzet kifejezésre jut, ugyanakkor megkövetelem t. honfitársaimtól és annál inkább a törvényhozás tagjaitól, hogy azt a kifejezést is tiszteletben tartsák, a mely
