Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hó 12. 7 kifejezésben az én nemzetiségem itt törvénybe van iktatva. íme tehát, a különböző nemzetiségek léte törvénybe van foglalva és törvényben van biztositva. Kmety Károly: Nem tagadja senki. Lukács László : Ha nem tagadja senki, mél- tóztassék ennek kifejezést adni és szent a béke. Midőn ezen nagyhorderejű kérdésről beszélünk, azon czélból, hogy a mi álláspontunkat teljesen kidomborítsuk az ország színe előtt és képviselőtársaim előtt, történelmi visszapillantással kell élni, mert ez a nemzetiségi törvény nemcsak úgy az égből hullott alá, hanem ez Magyarországnak létérdeke, életszükséglete volt, és ennek nem a megváltoztatása, hanem azon alapelvek irányában való fejlesztése a létérdeke Magyarországnak, a mely alapelvek parancsolták, hogy ez a törvény létrejöjjön. Minden intézmény, legyen az bank vagy temetkezési vállalat, vagy olvasóegylet, vagy kaszinó, vagy akármiléle intézmény, csalás azon alapelvek alapján létezhet és fejlődhet, a melyeknek alapján létrejött. így vagyunk ezzel az állami életben is, igy vagyunk édes hazánkkal, Magyarországgal is. Ott van a megalakulás stádiuma Szent István király idejében. Szent István király lángelméjével és hazafias érzületével bevezette Magyarországot az európai népek sorába: És mi van megírva Szent István király örök emlékű hagyományaiban ? Regnum unius linguae uniusque nationis fragile et imbecille est. Ez az alapelve Magyarország politikai létének és ezen alapon alakult ki és áll fenn ezer esztendő után ma is. Épen ezért én a leghazafiatlanabb működésnek tartom megbolygatni ezen ezeréves elvet, mert azon milliók nemzeti öntudata, mely Szent István király ezen hagyományán alapszik, nem fogja soha engedni, hogy ez semmivé tétessék valakinek sovinisztikus ábrándjai miatt. Ezért keresem egész elfogulatlansággal, higgadt megfontolással a mi együttlétünk alapjait. Éz is megvan Magyarország történetíróiban. Ott van az Anonymus Belae regis nótárius kifejezése, a mely a mi együttlétünk alapját és rezónját kifejezi: »Dexteram dantes pactum fecerunt!« A gondviselés összehozott különféle népeket és nemzetiségeket, de a testvériség érzete kell, hogy összetartson bennünket. Dexteram dantes pactum fecerunt. Miért nyújtottak egymásnak jobbot ? Hogy egyik a másik nemzeti műveltségét elve- hesse ? Nem erre fecerunt pactumot, hanem arra, hogy kölcsönösen működjenek egymás kultúrája, nak és közgazdaságának fejlesztésére az állam- hatalom eszközeivel és a közös külellenség ellen is közös erővel működjenek, a mint ez az évszázadok folyamán meg is történt és a mint ez meg van Írva Magyarország történetében, még mielőtt a nemzetiségi törvény megalkottatott volna. Kire hivatkozzam másra, mint Horváth Mihály nagynevű történészünkre, a ki megírta Magyarországi története második kötete 122. lapján, az I872-ik kiadásában, midőn III. Endre király erdély- országi útjáról beszél és azt mondja : »Cum nos cum universis nobilibus saxonibus siculis et vlahis . . . congregationem fecissemus« Ezt mondja Horváth Mihály: »íme, az oláhok még az ország rendjei közé tartoztak.« Horváth József (marosujvári) : Akkor jól viselték magukat! Lukács László: Mit jelent az, hogy az oláhok az ország rendei közé tartoztak ? Méltóztat- nak tudni mit jelent a »jus acquisitum.« íme nemzetiségi létünk történeti és jogalapja a jus acquisitum; bármennyire akarják is azt elmagyarázni, elrabolni, az sohasem fog sikerülni, mert igy van az a következő századokban is. Mikor a nobilisek, a nemesi rend, a főúri osztályról van szó, mit találunk feljegyezve Magyarország történetében ? Benkő József történelmének 1. kötetében a 278. lapon a következőket írja: »Saeculo pariter 14 o nobilis valachus Bogdán, cum Valachis e Transilvania conscriptis, Cuma- niam occupavit.« Horváth József (Marosujvári): Sajtóhiba! Lukács László: Egy másik dokumentumot is tartok az önök szemei elé ; ez dicsőséges Mátyás király idejéből való, az 1465. évi május 29-én kelt legfelsőbb elhatározás, mely a következőket mondja : »Pro parte fidelium, nostrorum nobilium valachorum, Stephani, Joannis, etc.« Kmety Károly: A magyar nemes oláhot értette ! Markos Gyula (Közbeszól). Elnök: Markos Gyula képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a tanácskozás menetét. Lukács László: Ennek a dokumentumnak az eredetije itt van Budapesten az ország levéltárában letéve 36835 szám alatt a diplomák között. Ezek világosan bizonyítják tehát, hogy itten nemzetiségek léteztek, és különösen a román nemzetiség, úgy mint népfaj, úgy mint »Nobilis Valachus«, nem Nobilis Hungarus, hanem Nobilis Valachus. Ott van Mátyás király diplomájában. Kmety Károly: Nem áll! Tisztán magyar nemesek voltak. Lukács László: Méltóztassék az országos levéltárban megnézni, ott van. Kmety Károly : Rosszul van ! Nem úgy van ! Csak magyar nemesség volt! Lukács László : A nemesség nem volt soha nemzetiségi vonatkozású Magyarországon. Akkor nemesi osztály volt! Később a román nemzeti egyház kialakulásáról van szó, a XVI. század második felében pedig már a román nemzeti iskolák megalapításáról volt szó. Ott már a hivatalos czim : scholarum regnicolarum Valachitarum és scholarum nationalarum Vala- chitarum regius inspector. Ilyen hivatal volt Erdélyben és Magyarországon a románokra vonatkozólag egészen 1861-ig ; tehát a románságra nézve nemzeti intézmény volt az iskola. Az utolsó regius inspector Pap Szilágyi József püspök volt. Épen igy beszélhetünk a többi nemzetiségek
