Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

281 angyalunk sem volt képes elháritni a meg­gondolatlan fiú fejéröl. Úgy tetszik, hogy erről még nem szól­tam önöknek, hát most egy úttal önök is megtudhatják. A dolog egészen egyszerű. A zongor^,, melyen Henrik urfi benső szükségét öt évein át enyhitgette, (sehogy sem tudom levejt- kezni a csufolkodás rósz szokását; de jól emlékszem : a grófnő előtt nem igy fejel­tem ki magamat) Platter zongorakészitö tulajdona volt, ki, különösen mióta az én jó angyalom egyszer szivére beszélt, (ki is tudna édes hangjának ellene állani?) oly nagy barátságot és szivességet tanúsított irányunkban, hogy a szokásos nyolcz forint helyett havonkint hat forintért hagyta ná­lunk zongoráját, s ezen szivességeért nem kivánt egyebet, csak hogy Henrik napon­kint egy órácskát, másfél órácskát (már a mint a sor hozta magával) játszszék négy kézre az ö Vilhelmjével, ki szintén zongorakészitö, s két év múlva comp. lesz a Platter üzletben. Hogy eléggé méltá­nyolhassák önök Henrik áldozatkészségét, tudniok kell, hogy ha általában van ember a földön, kiben a zene iránt legcsekélyebb fogékonyság sincs, s kinek fülei előtt a c és cisz közötti különbség (hogy a fisz — giszt stb. ne emlitsem) örök időkre megoldhatlan rejtély, akkor az az ifjú Platter Vilhelm. Nem akarom önök előtt e máskülönben igen derék fiatal urat rágalmazni, de ennyit el- kelle mondanom, hogy Henrik viseletét megérthessék. Hát ez a Vilmos egy szép reggel azon meggyőződéssel ébredt fel, hogy ö uj zongora-szerkezetet fedezett fel, s miu­tán tervét nagy titokban atyjával közölte, beleegyezését kérte, hogy azt gyakorlatilag is alkalmazhassa. Az öreg Platter, ki, a mi a zenét illeti, teljes birtokában van fia ké­pességeinek, (aztán tagadja valaki a családi hagyományokat?) kész örömmel beleegye­zett e terv valóditásába, s előre kiszámította az ebből járó dicsőséget és hasznot, vala­mint azon diadalt is Beregszászy, Péter stb. mesterek felett, mi ezen gyűlölt vetélytár- sakat véglegesen a semmiségbe sülyeszten- di. A zongora elkészült. Meglehet, nem vi­tatkozom, a Henrik Ítélete hamis. De ha e vélemény csak legcsekélyebb alappal bir, akkor e zongora csodaszép lábakkal, billen­tyűkkel és fedélzettel, egy szóval pompás külsővel bir ugyan, de oly hamis és üres hangokat ad, hogy emberi fül azokat ideg­görcsök nélkül öt perczig nem hallgathatja. És még is mind a fiú, mind az apa azt kí­vánta, hogy Henrik legelső nyilvános hang- j versenyén,mit a muzeum termében a szűköl­ködő horvát testvéreink javára volt rende­zendő , (milyen furcsán kerül az ember atyafiságba!) e hangszeren játszszék. A meggondolatlan fiú ezt kereken visszauta­sította, s a következés az volt, hogy mi­dőn karácson estéjén a „Fehér rókából“ haza tértem, egy tátongó szörnyeteg fo­gadott kisértetien rám meresztett három fehér szemével. (Akárki kitalálhatja, hogy a zongora tisztán maradt lábnyomait ér­tem.) Mindezt elmondtam a grófnőnek is, ki nagy megindulással hallgatta végig szavai­mat, s ha szemeimnek hinni bátorkodtam, (mert azokat biz a sok éjjelezés már kissé meggyöngitette) még könyezett is. Azután hirtelen eltűnt, (igazán, álom­nak vehetné az ember) de mire köpenyege­met felvettem ismét visszatért, s kezembe játszván valamit, (akkor azt hittem, hogy a Steindl által Ígért 2 ft. 50 kr. volt) pon­tosan kikérdezte lakásomat, hogy, — mint mondá — ha máskor is szükség lesz zongo- rahangolóra, hát tudja hová küldjön. (Na hiszen majd mit fog felőlem a Steindl gon­dolni. De én nem vagyok oka. Majd meg­osztom vele a fizetést.) Meg:mondtam neki pontosan, s azután magamat ajánlottam. Egészen az ajtóig ki­sért, s oly nyájasan mosolygott, hogy szinte kedvem lett volna kezét megcsókolni, de ö azt gyorsan visszakapta, s én egészen meg­zavarodva léptem ki a szobából. Mit gondolnak önök, mi volt az a vala- | mi, mit a kegyes úrnő kezembe játszott? (Megvallom önöknek, még a lépcsőn meg­néztem.) Hát két kis fényes csikó. Valósá­gos két darab cs. k. arany, a mi a mostani pénz szerint épen 12 forintot tesz osztrák értékben. No Henrik, lesz ám zongora! Egy forin­tot csak keresek ma este, (hogy ne, hisz ünnep van?) s holnap olyan zongorát szál­líttatok a kis pipautczába, hogy tudom

Next

/
Oldalképek
Tartalom