Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
I 6ÓÍ) GBÓF TELEKI SAN DOB. 1821 — 1892. Hetek óta érkeztek már hol az aggasztó, hol ismét megnyugtató hírek Teleki Sándor gróf egészségi állapotáról, mely iránt oly nagy volt az érdeklődés országszerte. S végre jött a szomorú tudósítás, hogy a szabadságharcz vitéz ezredese, egy nappal Klapka tábornok elhunyta után kiszenvedett s vele a legcsodálatosabb életpályák egyike ért befejezést. Egy életpálya, minőhöz hasonlót ritka regényhősnek gondolt ki a költő. Életpálya, melynek lefolyását liiven megírni alig is lehet, annyira gazdag az eseményekben, tarkánál tarkább változatokban. Maga Jókai, a nagy mester is bevallja, hogy erős tanulmány volna egy biografia- irónak Teleki Sándor viselt dolgait megírni a kontinensen, ki együtt élt, mulatott és harczolt a földrész minden müveit és barbár nemzeteivel, járt ágyútűzön, forradalmakon, tengerviharon keresztül sértetlenül; jó barátja volt Viktor Hugónak, a két Dumasnak, Lisztnek, Petőfinek és századunk egyéb versiró, éneklő, zenélő, képfestő; szoborfaragó, politizáló és hadakozó neveseinek, segített Garibaldinak országokat hódítani s más nagy embereknek légvárakat építeni; értekezett királyokkal és császárokkal Magyarország sorsa felől s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a népszabadságért; tele szedte a mellét érdemrendekkel azért, hogy ne viselje, bejárta egész Európát azért, hogy fölfedezze, milyen szép kilátás van a koltói balomról a kis «Buba» szőke feje fölött elnézve. Külsőleg is a legfeltűnőbb jelenségeknek volt egyike, a ki hófehér bajkoszorújával, mely tarfejét köríté, a mely sima volt, mint a márvány, hófehér szakállával, mely az élet és egészség pírjától majd kicsattanó szép, férfiasán markáns arczot vett körül; valódi szeladon, hatalmas váltakkal, sugár termettel, elegáns, ruganyos járású lábakon, bármely szalonban feltűnt volna. Csak utolsó éveiben lett kissé termete görnyedtebb s mozgása bádgyadtabb. ' És ez a külső teljesen bű kifejezője volt lelki világának, mely vidám volt és derűs minden viszontagságok között s ragyogott, szikrázott a szellemtől, az eleven, játszi kedvtől. Ez volt írói egyéniségének is alapvonása, s ez tette any- nyira kedveltté, annyira népszerűvé a magyar irodalomban. A Vasárnapi Újság, melynek olvasói többször találkozhattak pezsgő humorú czikkeivel, jellemzését ifjúkori barátjának, a még slőtte elhunyt Sámi László nagynevű kolozsvári tanárnak jeles tollából közölte, mely alkalommal életének is fölsoroltuk főbb vonásait. Most, midőn a szomorú tudatás halálát jelenti, legyen elég ez utóbbiakat röviden érintenünk. Gróf Teleki Sándor 1821-ben született Kolozsvárott, jan. 26-án. Tíz éves koráig falun, Nagy-Sármáson nevekedett. 1830-ban szülői beadták a kolozsvári kegyesrendi szerzetesek konviktusába s itt töltött öt évet. 1835-ben Táncsics Mihály lett a nevelője. Iskoláit elvégezve, Maros-Vásárhelyre ment a kir. táblához jurátusnak, hol az ügyvédi vizsgát is letette. Innen aztán Berlinbe ment egyetemre s meglátogatta Halléban, Jénában, Boroszlóban is az egyetemeket. 1841-ben Lichnovszky Félix herczeggel, ki karlista generális volt, Portugalliába és Spanyol- országba ment; Barczelonában elfogták s csak a már világhírű Lesseps Ferdinándnak, akkor franezia főkonzulnak közbenjárására eresztették el a halálos büntetés elől. Francziaországon keresztül jutott vissza Berlinbe, hol folytatta tanulmányait; de itt az akkor már mindenfelé ünnepelt Liszt Ferenczczel megismerkedvén, vele ment Oroszországba s onnan Párisba. Hazajővén, Kővárvidéke megválasztotta egyik követének. E vidék főkapitányi állásában találta az 1848, a mikor is beállt közhonvédnek a X-ik honvédzászlóaljba. Ezzel ment le Becskerekre, honnan Kossuth fölparancsolta Pestre, s annak kérésére újra megyéjébe ment, mint főkapitány és kormánybiztos. Mint ilyen jelen volt a deési futásnál, hol Bem átvevén a sereget, maga mellett tartotta meg, kinevezvén őt őrnagynak, majd ezredesnek, végre az erdélyi hadsereg felügyelőjének. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, onnan vitték az aradi várba, honnan véletlenül szabadult s bujkált az arad-, csongrád-, békésmegyei tanyákon, mig végre mint Knicsanin szerb tábornok kocsisa, álruhában menekült Belg- rádba, onnan Konstantinápolyba. Ezalatt itthon a császári haditörvényszék vagyon- és életvesztésre ítélte, s annak módja szerint föl is akasztották — szerencsésen in effigie. Napoleon államcsínyje után őt is kiűzték Francziaországból. Londonba ment s onnan Jersey szigetére. De innen is száműzték Hugó Viktor hires deklarácziója miatt. Ekkor Hugóval és a többi hontalanokkal megtelepült Guernesey szigetén. A krimi hadjárat végével Törökországba ment, onnan Svájczba, hol megnősült, házasságra lépvén Bickersteth Johannával, lord Longdale leányával. 1858/9-ki mozgalmak idején ismerkedett meg, Nizzában Garibaldival, szolgált alatta az 1859-ki hadjáratban s később is Szicziliában, Kalábriá- ban és Nápolyban, s egyik legvitézebbike volt a marsalai ezer bősnek. Tizennyolcz esztendei száműzetés után került vissza hazájába, a midőn a koronázáskor kihirdetett amnesztia folytán elkobzott vagyonát is 77 Képes Folyóirat. XI.
