Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
610 Gróf Teleki Sándor. visszanyerte s azóta többnyire Koltón élt, gazdálkodva és írogatva, nagybecsű emlékei között, melyeket a nagy világban jártában finom ízléssel és ritka műértelemmel gyűjtögetett; itt élt e szép és annyi édes emléktől megszentelt helyen, melyet 1848-ban jó barátjának, Petőfinek engedett át, a ki itt tölté mézes heteit, három négy kötetben összegyűjtve is megjelentek. Levelezéseiből s föl nem jegyzett elbeszéléseiből és elmés mondásaiból, melyek nagy része közszájon forog, ugyanannyit lehetne összegyűjteni. Hetekig volt már fekvő beteg s ez alatt többször érkezett már halála híre is. De nem volt GRÓF TELEKI SÁNDOR. hetet, melyről azt írá, hogy «testvérek közt is megért három mennyországot». Házasságából négy gyermek származott, Sándor, László, János és Blanka, a kit már halálos ágyán adott össze az ifjú Noszlopyval, Szilágymegye főszolgabirájával. Müvei, melyek oly kedveltté tették nevét, «Emlékeim» és «Újabb emlékeim» czím alatt való. Az öreg katona nem akart meghalni s még az utolsó nap is azt mondta fiának: «még nem halok meg.» Délután még a hírlapokat is fölolvastatta magának. Halála előtt fél órával kérdezé : «A mai újságot elhozták-e ? Itt van Blanka ? Hogy van ? Nem is szól, csak hallgat* El van rendezve minden? Akkor jó éjszakát!» Aztán csendesen elaludt és — nem ébredt föl többé.
