Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Vni. Évfolyam. — 44. szám. Ara 2 krajczár, vidéken 3 krajczár, Eaaapesi, is09. november t Előfizetési ár úgy Budapesten, mint a vidéken egész évre 5 korona. Egyes szám 2 krajczár, vidéken 3 krajczár. BUDAPESTI Megjelenik minden hétfőn, a kora reggeli órákban. — Referál a vasárnap minden eseményéről ÉTFÓI HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi-u. 8. Szerkeszti SZOMAHÁZY ISTVÁN TELEFON-SZAM: 80-40. Tetszhalottak napján. Budapest, október 31. Halottak napja van. A keresztyén világ ilyenkor kegyeletes érzésektől eltelve za­rándokol ki a temetőkbe, amelyek kapuira fel van Írva a biztató ige: Feltámadunk! Halottak napja van a magyar politiká­ban is. Ámde a kegyeletnek és a gyásznak ez az ünnepe itt nem egynapos, azonfelül nem is kegyeletes, csak gyászos. A temető­ről pedig, ahol a koalíció nyugszik, jó sze­rencsére hiányzik a keresztényi vigaszta­lásnak a feltámadásra vonatkozó ígérete. De azért a politikában is ünnep a ha­lottaknak ez az ünnepe. Ünnep a koalíció halála azért, mert a koalició meghalt és ez egyszer azért kedves a halott, mert meg­halt. Szép volt, jó volt, kedves volt tőle, hogy minékünk ezt a baráti szívességet, az országnak ezt a hazafias áldozatot, ha ne­hezen, ha húzódozva is, de végezetül mégis csak megtette. És mi mégis nem dicsérni akarnók most a halottat, de véglegesen szeretnők már el­temetni. Nem farizeuskodunk, kimondjuk az őszinte szót: a magyar politikában komoly temetést szeretnénk látni végre. Mert ezt a halotti ünnepet az teszi annyira bizarrá, hogy nyilt sírhelyet állunk körül és a halott, akinek halála óta pedig már egy megjubilá- lásra méltó félesztendő telt el, olyan virgonc és olyan eleven, hogy az már egyszerűen nem is illik egy tisztességtudó halotthoz. Ne virágot tehát, hanem rögöt, mentői ; többet és mentői súlyosabbat hintsünk az országnak e drága, mert most is pénzébe kerülő halottja sírjára. Fedjük már be egy­szer azt a sirt. temessük már el azt a halot­tat- így kívánja ezt már a közegészség- ügy is. Bécsben pedig ne akarjanak kuruzsolni, ne akarják uj életre feltámasztani a drága megboldogultat. Elhisszük, hogy Bécs gyá­sza ez egyszer őszinte. Van is rá oka. mert hivebb, engedelmesebb cselédet, mint ami­lyen ez volt, nem kapott soha eddig és nem is fog kapni ezentúl sem. Ámde Bécs nagy ur és Bécs tudhatná, hogy az előkelő nagy- í urak, akármilyen hiv, engedelmes és szol- ; Rálatkész volt is a cseléd, nem igen szokták őt hosszabb ideig gyászolni. De különben is, ha még csak erről volna szó, a gyászról. Bécs azonban többet akar i ennél, meg akarja ismételni az uj testamen- i tűm csodáit és egészen komolyan uj életre akarja fakasztani a halottat. Ezért nem en- i gedi elföldelni végképpen az ő hiv cseléd­jét, ezért keli nekünk a nyitott sir körül áll­munk és ezért fejlődik Ki itt valóságos rém­dráma, aminek ezt a címet lehetne adni: 'Küzdelem a halottért. A nemzet a kegye­lemdöfést óhajtja megadni neki, Bécs erőnek erejével fel .akarja támasztani. Kérdjük: meddig fog még tartani ez a küzdelem? Örökös csak nem lehet a halot­taknak ez a napja, aminek különben is he­lyesebb elnevezése ez volna: a tetszhalot­tak napja. Törődjenek ám bele odafenn, hogy ezúttal nem találnak olyan engedelmes szolgálóra, mint amilyen a félig elhalt koa­lició volt, de legyenek tekintettel az or­szágra. Fgy elintézetlen halott körül nem le­het órákig élni és bele kell nyugodni abba, hogy valamikor a legkitűnőbb szolga is a ravatalra, a ravatalról pedig a sirba kerül. Szterényi József két forintja. Az elajándékozott Baross-szobor. A nagy emberekről szívesen fogadja a nyil­vánosság még a legapróbb jellemrajzokat is, s ez okból készséggel közreadjuk azt a levelet, melyben a Budapesti Hétfői Hirlap egyik olvasója Szterényi Józsefről, hazánk e kitűnő fiáról, közlekedésügyünk lelkes bajno­káról és a magyar kereskedelem megváltójáról mond el egy érdekes apróságot. Szterényi államtitkár ur — meséli a le­vél — nemrégiben, a Baross Gábor halálá­nak évfordulóján, fenkölt beszédet mondott a temetőben a zónatarifa megalkotójáról. Meg­ható nemeslelküségg'el ismerte el, begy Ba­ross Gábor se tartozott éppen a tehetségtelen férfiak közé, lojálisán kijelentette, hogy a volt miniszternek is voltak némi érdemei a hazai közlekedésügy terén, s ha igaz a költőknek az az állitása, hogy a holtak mindent hallanak a néma hantok alatt, úgy bizonyos, hogy a por­ladó Baross Gábor boldogan megfordult ko­porsójában, s igy szólott, miközben nehéz sóhaj­tás tört fel a kebléből: — Mégse éltem hiába, hiszen maga Szte­rényi is elismeri, hogy volt bennem bizonyos talentum . . . Könyezve olvastam az államtitkár beszé­dét, s még büszkébb voltam rá, hogy a magya­rok istene sokat szenvedett, szegény nemze­tünket Újpest e gyöngyével ötvenöt esztendő­vel ezelőtt megajándékozta. De büszkeségem kissé megrendült e héten, mikor egy megren­dítő esemény azt a gyanút lobbantotta lángra a lelkemben, hogy Szterényi gyönyörű beszéde talán nem is a leiekből fakadt, hanem — a to­rokból. A dolog igy történt: Csütörtökön délután betévedtem egy ki­rályutcai szobrászmester boltjába. A sok mito­lógiai szobor és német tákolmány között, nagy meglepetésemre, egy miniatűr Baross Gábor- szobor ötlött a szemembe. A másolat Szécsi An­tal Baross-téri szobrának kicsinyített, de hűséges reprodukciója volt­— Hát ez a szobor hogy kerül ide? — kér­deztem kíváncsian. —- Ennek története van — felelte a szobrász­mester mosolyogva. — Micsoda története? : Szűcsi Antel, a szobor megalkotója, an­nak ideién több kitűnő embert megajándékozott müve másolatával. Többek közt Szterényi Jó­zsef is kapott egyet, azon a címen, hogy akkor ő volt a minisztériumban az iparfejlesztési osz­tály főnöke. A szobor jó ideig ott állott a ke­gyelmes ur gyerekszobájában, de a szobalány — hiszen tetszik ismerni, ugyebár, a szoba­lányok maliciózus ügyetlenségét? — egy szép napon, törülgetés közben, letörte a Baross Gá­bor jobb karját. így került hozzám a szobor re­parálás végett, s én, mikor végeztem a mun­kámmal, visszaszállítottam a szobrot Szteré- nyiékhez. A kegyelmes ur ekkor megkérdezte tőlem, hogy mit kérek a reparaturáért. — Négy forintot — feleltem szerényen. — Micsoda, négy forintot? — kiáltott föl az államtitkár ur haragosan. — Hiszen az egész alkotmány se ér többet. Két forintot kap, de többet egy krajcárral sem. Alázatosan megjegyeztem, hogy ennyit nem fogadhatok el, mire a kegyelmes ur dühösen igy szólott: — Ha a feie tetejére is áll, akkor se adok négy forintot. Különben tudja mit: vigye el a szobrot, magának ajándékozom. Hónom alá kaptam a szegény Baross Gá­bort és elhoztam, s azóta a szegény gipsz-mi­niszter még mindig itt áll a boltomban. Szte­rényi József két forint miatt lemondott róla, igy tehát most már szépen be kell várnom azt a vevőt, aki nyolc koronát is megad érte. Ezt mondta a királyutcai szobrászmester, s én most •— fejezi be levelét lapunk barátja _ mindegyre csak azon töröm a fejemet: vájjon csakugyan olyan őszinte tisztelője-e az állam­titkár ur a zónatarifa korán sirbatért megalko­tójának'? A Petőfi-muzeum. Mi van benne? A jövő héten nyitják meg, A jövő hét végén nyitják meg a nyilvános­ság számáraa a Bajza-utca 21. szám alatt lévő Petöfi-házban a Petőfi-muzeumot. Evek hosszú sorára visszanyúló, fáradságos munka eredmé­nye ölt testet a megnyitás napján. Lelkes és ra- jongani tudó emberek szemenkint gyűjtötték össze a lángtelkü poétára vonatkozó emlékeket, ereklyéket, képet, kézírásokat, s ami csak megmaradt a szabadságharc után lefolyt nagy pusztításban, az most mind művészi módon cso­portosítva együtt látható. A villaszerű épület sarkához épített bejáró­tól, amelynek homlokán arany hetükből össze­róva csillog a költő neve, a hatalmas, történelmi terembe lépünk. Történeti képek a falon s a kö­zöket egykorú metszetek tarkítják. A középen áll a primitiv, de nagy időket látott gyorssajtó. A Länderer és Heckenast tulajdona volt. Ezen nyomták a Nemzeti daI-t, amikor a gépház előtt lévő téren ezer és ezer torok zúgta a Pe­tőfi nevét. Ott van mellette a csodákat művelő költemény kézirata, darabokra vágva, úgy, a,

Next

/
Oldalképek
Tartalom