Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Bajza József emlékezete. 83 Haladás és nemzetiség: ime Bajzának két vezérlő gondolata, melyek egész írói pályáján lelkesítették. Az a két eszme, mely a reformkor­szak összes törekvéseivel össze van forrva. 1 A korszellemnek általános demokratikus irány­zata vonul át Bajza egész írói tevékenységén, s polémiái előjátékát képezték annak a mind na­gyobb arányokat öltő mozgalomnak, mely egész közéletünkben a nemzetiség eszméjét emelte uralomra. A forradalom Bajzát is földönfutóvá tette. / Életének utolsó szakában a szenvedések csapá­sai sújtották. Ezek és közállapotaink reményte­lensége lelkére az elmezavar árnyékát borították. Utolsó évei a lassú halál fájdalmas kópét mu­tatják. Ugyanaz a sors sújtotta, mely a «legnagyobb magyart». Kitűnő eszthétikusunk, Beöthy Zsolt, az irói kör Bajza-estélyén az Íróról tartott elő­adásában találó párhuzamot vont e két jelesünk egyénisége közt. Pályájuk végének e szomorú találkozása nem puszta esetleg, hanem egyéni­ségük belső rokonságában gyökerezett. Mindkettő érzékeny, s olvadékony kedély volt. Széchenyit ilyennek mutatják naplói s Bajzát barátai festik ilyennek. De midőn a nyilvánosság előtt meg­jelentek: mindkettő hidegnek, merevnek, érzés- telennek látszott. E jelenség lélektani magyará­zata az, hogy erős akaratukkal uralkodtak érzé­seiken, s ezeket a nemzeti eszmék kultuszának rendelték alá. Mindkét férfiú visszafojtja érzés- világát, mely aztán lángoló lelkesedésöket táp­lálja a nemzetiség és haladás magasztos eszmé­nyei iránt. De midőn eljött az idő, melyben a korholó szót senki sem tarthatta többé feladatá­nak, ők is betöltöttnek tekinthették hivatásukat, s mikor a haza egén tornyosulni látták a vész­felhőket, melyek őket eszményeiknek s munkás­ságuk gyümölcseinek szétrombolásával fenyeget­ték, ekkor külső hidegségük álarcza alól mint az elfojtott, de hirtelen fellobbanó máglvatűz tört ki egész intenzív érzésviláguk, Széchenyinél a «Kelet népé»-ben, Bajzánál hazafias költemé­nyeiben. Egyéniségűk e rokonsága érteti meg pályájok közös végét, szellemük elhomályosu- lását. Ezek főbb körvonalai Bajza irói alakjának, a mint ez reform-korunk mozgalmas hátterén lerajzolódik. Nem volt nagyszabású tehetség, ki új utat tört volna a fejlődésnek, de működése mély és elhatározó befolyással volt közművelt­ségünkre. Kora a legszentebb eszmékért való küzdelmek kora volt, s e küzdelmekben Bajza törhetetlen szilárdsággal töltötte be helyét. Mű­ködése inkább egészében, összletében bírja jelen­tőségét, mint részleteiben. 0 volt az első, ki rámutatott irodalmunk egész helyzetére és fel­adataira, törekvéseire és tévedéseire, érvényt szerzett a tudatos elveken és komoly tárgyisme­reten alapuló kritikának, a közízlést műelvek tisztázásával és általános irodalmi szempontok kitűzésével nemesítette és közelebb emelte az európai színvonalhoz. Így az irodalmat a nemzeti haladásnak és közműveltségünk gyarapodásának egyik főtényezőjévé tette. Emlékezete még akkor is élni fog nemzetében, mikor művei már régen holt irodalmi ereklyévé váltak. Mert lelkes liar- ezosa volt a nemzeti műveltség és felvilágosodás eszméinek, s minden izében öntudatos, kristály- tiszta fórfiűi jellem! Kelemen Béla. BAJZA JÓZSEF KIADATLAN KÉZIRATAIBÓL. Bajza levele Makáry Györgyhöz és «Emlékezések» czimű költeménye. vagy, ’s nincs szükséged, hogy francziás hajlon- gással ’s udvariasság’ tónjában járulj elém. Ki által jutott kezedhez a’ Schedel’ levele? Igen szeretném és kérlek érte, édes barátom, t ha te, midőn Egerben alkalmad akad, írnál Schedel- nek, hogy küldené hozzád Egerbe azon csomót, melyet ő már régen elküldeni akart hozzám, de nem lelt embert, a ki kihozta volna; mert én foglalatosságim miatt nem találhatok Pestre menő embert. Mindazáltal csak azon esetre kérlek erre, ha történetből akadna valamelly jó ismerősöd, mert utánna való fáradozással terhelni nem akar­nálak. A csomó nem lenne nagy, mintegy négy könyvet foglal magába. Makáry Györgynek szives Baráti üdvözletét Bajza. April elsőjén 1825. Leveledet, mint szoktam, nem vevém sok öröm nélkül, ámbár igen rövid valál; mely miatt bo­csánatot nem is nyernél tőlem, hanem ha erős hittel hinném, hogy azon benned vetett bizodal­mám meg nem csaland, melly szerént reményiek ennek utána tőled, valahányszor alkalom leend, nagyobb foglalatú levelet vehetnem. Névnapi kí­vánásodért fogadd el szives Baráti köszönetemet. Hiszem, hogy a’ névnapi üdv-óhajtás csak az etiquette-nek szüleménye; azonban tőled nem Veszem ’s nem vehetem annak, mert Barátom

Next

/
Oldalképek
Tartalom