Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
I .Btf AZ UTCÁT (314. BECEH8ERÉ8EN A NEMZET KEGYELETE GRÓF TISZA ISTVÁN EMLÉKÉNEK SZENTELTE •!MA> la . nmmi.m£Z£$ sí mm MAGYAR *UA!%.........-.......mr mursKAi stimm, ü m o MiWT KOR HA & VELNÖK gS *HK£?8 § FfcLElOS ALtÁSTOi. VISSZAVCM-tT Hí*? KATONA A HARCTÉREN ÖNZETLENÜL ES ÜHfUMmiAMM UWmxt&g$Z gLETEf mÁmrr mt&ktmt'MMowjT kpvevq osszeomlasmn mmtk mm nmznt Pmmkm ■ MjA$ armsmáb mdozata lett Tisza István gróf emléktáblája a Tisza István-utca (azelőtt Fürdő-utca) sarkán. Wälder Gyula építész és Beck ö. Fülöp szobrász müve, készítette Seenger Béla. Kallós fényképe. Meg kell kérdezni Lewest. Az ördögbe is! Miért nem lehetnek az emberrel együtt a barátai, amikor szüksége van rájuk? Mindig valahol másutt vannak. Ha Lewes itt volnia, most együtt mehetnének a golfklubba és nagyszerűen játszhatnának. Lewes kitünően golfozott. Lewes egyáltalán mindenhez értett. Azután megbízni is lehetett Lewesben. Mindent el lehetett mondani neki, ami az embernek eszébe jutott. Az asszonynak, a legdrágábbnak, akinek testét, lelkét egyformán imádta, nem lehetett mindent elmondani. Az ember egy kicsit mindig úgy érezte, ■mintha szalonban ültme. És ha az ember sokáig ült a szalonban, vágyott egy kicsit a korcsmára. Ahol nem kell annyira vigyáznia a nyelvére. Catherine, akinek elsuttoigotit olyan dolgokat, amiket soha senki másnak; ia világon nem tudott volna elmondani, akinek mindent elmondott, amit szépségről és romantikáról valaha is gondolt, Catherine többé-kevésbbé szalon volt. És Lewes, aki csak vizet ivott és aki bár szemrebbenés nélkül végighallgatott minden káromkodást, maga mindig nagyon megválogatta a szavát, többé-kevésbbé: a korcsma. Christopher céltalanéi ődöngött az országúton. Le-lehajolt és felvett egy fényes kavicsot a földről. Nagyon szerette volna, ha Lewes megjelennék a St.- Lawrence-i kanyarodénál és ha látja, hogy barátja milyen boldog. Lewes nagyon tévedett Catherine-t illetően. Szegény fiúnak sejtelme sem volt arról, hosy mi a szerelem. De ha a szerelemhez nem is értett, volt egész csomó dolog, amit nagyszerűen tu^ctt. Nagyon jó lett volna egy pár órát együtt tölteni vele. Christopher úgy kémlelte az utat, mintha csakugyan azt remélte volna, hogy Lewes felbukkanhat valamerről. A fák levelei most kezdtek kibújni s az országút két oldalán már enyhe árnyékot adtak. Az ég mélységesen kék volt s a puha fehér felhőket meleg tavaszi szél kergette az égen. Micsoda gyönyörű nap! Gyorsan megfordult és visszament a villába- Catherine ablaka alatt megállt és füttyentett egyet. Ha ébren van, biztosan odajön az ablakhoz és akkor megmondja neki, hogy elmegy egyet járni. Ha még alszik, ir nekii pár sort, mielőtt elmenne. A hálószoba ablaka nyitva volt, de a függöny le volt eresztve. Christopher még egyszer fütyült és. várt. A függöny nem mozdult. Bement a házba. Irt néhány sort, hogy lunchre visszajön. A cédulát otthagyta a nappali szoba asztalán, aztán botot vett a kezébe és hosszú, energikus léptekkel elindult Blackgang irányába. Tizenegy óra volt. Elhatározta, hogy egyig járni fog. Jót fog tenni néki ez a séta. Hiszen már egészen elpuhult. Jaj, milyen nagyszerű is járni, komolyan járni! Alig tett száz lépést, Catherine hangját hallotta Az asszony gyönge hangja elérte őt a lépések, zaján és a fák susogásán keresztül. Meghallotta volna akkor is, ha halálosan mély álmában szólította volna. Megállt egy pillanatra. Aztán visszafordult. Catherine ott állt a hálószoba ablakában. Kissé félrehúzta a függönyt, de nem hajolt ki, mert nem akarta magát megmutatni addig, amíg toiletteje teljesen rendben nincsen. Az arca mostanában, különösen így reggeli világításban nagyon fáradt volt. — Chris ... Chris, hová mégy? — kiáltotta. — Hagytam neked üzenetet, drágám. — Üzenetet? Miért? — Nem akartalak fölkelteni. Járok egyet, amíg elkészülsz. — Én is szeretnék veled menni. Csak öt másodpercig várj még. — De én sietni akarok, hogy lunchre hazaérjek. — Hát ne jöjjünk haza lunchre. Akkor nem kell olyan nagyon sietni. Öt pere alatt készen vagyok. Christopher hallotta, amint gyorsan tett-vett a szobában. Leült a veranda lépcsőjére és pipára gyújtott. Ezen ma már nem lehet segíteni. Az igazi sétával várnia kell holnapig. Catherine nem öt másodpercig,! de huszonöt percig váratott magára. Hanem amikor lejött — széles kalapjában, amely beárnyékolta arcát, rá- mosolygott Christopherre az ő édes mosolyával és. kezét a karjába fűzte -— Christopher úgy érezte, hogy szívesen lemond a magányos sétáról és örült, hogy az asszony vele tart. Szerelme Chatherineje. Valóra vált álma. Imádásra való angyal. — Maradjunk künn estig — mondotta Catherine — amikor együtt indultak el Blackgang felé. Olyan lassan mentek, hogy Christopher tudta: bármennyit mennek is, egyetlen csöppet sem fog izzadni. Pedig borzasztóan szeretett volna kifáradni,, felhevülni, úgy, hogy csurogjon róla a veríték. — De hiszen nem hoztunk magunkkal ennivalót. — Blackgangban majd veszünk valamit és magunkkal visszük. Ugy-e, milyen csudaszép nap van ma, Chris? Jaj, de boldog vagyok. Még nem is kívántál jó reggelt. 436
