Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
A Pestszentlőrinci Atlétikai Klub érme Nagy építőmunka ez, melyet akkor és azzal tetőz be, hogy Széchenyit és az ő „Hid“-]át rekonstruálja s e művével minden magyar szívében oltárt emel a „leg* nagyobb magyarnak“ . . . Folytassam-e? Nem. A folytatást vagyis a leendő, a még megalkotandó új remekművek sorát az ő íiatalos, teljes erővel ser- cegő pennája diktálja majd tovább az irodalomtörténetnek. Mert hisz az irodalomtörténet már piedesz- tált foglalt Herczegjével szemben, az a másik Her- czeg Istennek hála tovább él, vagyis tovább dolgozik. Múzsák kegyeltje, boldog halandó, kit az arany- palástos nemtő még éltedben halhatatlanná avatott, kettős éltedben mily fenséges lehet az élő énednek azt ia másik, immár klasszikussá lett ikerénedet szemlélned, amint a történet Herczeg Ference máris kijelölt, piedesztáloini áll az elköltözött nagyok közt s életentúli plánumon, a halhatatlanság dimenzióiban folytatja vélük a nemes versengés létérti harcát. Mert e harc máris megindult, folyik: annak a második négyes csoportnak mind a 'négy naeyja nemes vetély- társ, kiket a közönség fanatikus előszeretete éltet és harcolta! a jövendő pálmájáért. A múlt közönsége Jókaiiért és Mikszáthért versengett s őket versengtette, —- a ma közönsége Gárdonyin és Herczegen osztozik s kettejüket a régibb két naggyal versengteti... Nos, és a jövő közönsége? A jövő, az antik hellén mondás szerint, a Zeüsz ölében van s a mi fohászunk csak az: e nemes harc friss erővel éltesse soká a magyar géniuszt s a magyar véralkatnak mind a négy világtája továbbra is versengve osztozkodjék négy fagyunkon. Ürüljünk, hogy ekkora íiégy halhatatlan Írónk van! . . . De ma, Ünnepeltü'nik, ma mi főként Teneked örülünk. A Te arannyá vált életgallyadat nézzük a harmadik nemtőnek, a hír, a dicsőség úrnőjének a kezében. És Téged, a nemzet büszkeségét szemlélve, büszkék vagyunk rá, hogy magyarok vagyunk. Vale... a Petőfi zászlaját az ő Társasága nevében büszkén és szeretettel hajtom meg Előtted! Minden csak jelenés, minden az ég alatt. Mint a kis nefelejcs: enyész. , Berzsenyi. Minden felsőbbség múlandó, csupán a szellemi biztos és maradandó. Toldy Ferenc. A ür. Gyurmán-siremlék arckép-plakettje. Yisnyovszky Lajos művei Szerelem — Regény — 16. folytatás Irta az Elisabeth and her German Garden szerzője Catherine nem tudott vele menni és Christopher nem is akarta, hogy vele menjen. Catherine azt mondta, hogy a tavasz mindig kifárasztotta őt és hogy előbb hozzá kell szoknia egy kicsit. Egészen bizonyos, hogy nem tud többé úgy járni vele, mint ahogyan tudott a házasságuk előtt. Szemmellátha- tóan hamar kifáradt. Néha annyira kifáradt, hogy megijesztette Christophert. Neki éppen úgy pihennie kellett ezekben az első tavaszi napokban, mint ahogyan Christopher izmai ilyenkor sok-sok mozgást kívántak. Catherine nagyon soká aludt reggelenként és Christopher örült, hogy aludt. Szegény kis fáradt szerelme! Még a sok pihenés sem használt neki. Christopher nagyon örült, hogy Catherine sokáig aludt. Csak az volt a baj, hogy így nagyon elaprózódott a nap, mert nem tudta, hogy Catherine mikor jön le és így nem mert belefogni semmibe. Csak várt és nem tervezhetett semmit. Ha tudta volna, hogy lunchig nem ébred fel, sok mindent csinálhatott volna. így azonban kénytelen volt várni. Este mindig elfelejtette megmondani neki, hogyha másnap délelőtt nem találja otthon, amikor lejön, ne nyugtalankodjék, mert akkor elment sétálni. Lunchre vissza fog jönni. Éjszaka mindig elfelejtette, hogy ezt meg kellene mondania. Éjszaka a másnap reggel mindig olyan messzinek látszott, kevéssé fontosnak és egyáltalán nem érdekesnek. Éjszaka mindent elfelejtett. Nem volt más a számára, mint Catherine és a szerelem. Aztán eljött a reggel és egyszerre fontos lett és érdekes a reggel is. Christopher kinyitotta a kaput és kiment az utcára. A pék kocsija most kanyarodott be a sarkon. Két magas kereke volt. Bakján a fiú vígan fütyöré- szett és csattogtatta ostorát. Olyan gyönyörű volt a reggel, hogy már attól is fütyürésző kedve támadt az embernek. A fiú ránevetett, mikor elment mellette és ő visszanevetett rá. Neki magának is kedve lett volna hozzá, hogy hajtsa a gyorslábú kis hegyilovat. És közben diadalmas epithalamiumokat fütyörészni. Mi is volt a többes száma az epithalamiumnak? 435
