Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az ereklyék tisztelete
72 SzuROMi Szabolcs Anzelm ereklyékkel kapcsolatos egyházfegyelem.14 Ide sorolható a D. 73 c. 33 a templomban elhelyezett szentek ereklyéiről általában15; a D. le. 26 de cons. a mártírok ereklyéinek oltára alá helyezési feltételeiről, melynek kiemelkedő feltétele, hogy a hívek részéről meglegyen az ereklye irányában megnyilvánuló kiemelkedő hívő tisztelet (ezt a kánont már megtaláljuk a BW 3. 54-ben, az ID 3. 57-ben, az IP 2. 28-ban és Tr 2. 19. 14-ben is)16; valamint a D. 1 c. 29 de cons., amely a mártírok ereklyéinek templomon belüli sajátos elhelyezési normáját írja le17. III. Sándor pápa (1159-1181) 1170-ben, VII. Gergely pápa (1073-185) korábbi szándékának megfelelően úgy intézkedett, hogy senki sem jogosult szenttéavatási eljárást az Apostoli Szentszék tekintélye nélkül lefolytatni.18 III. Ince pápa (1198-1216) pedig 1200-ban szintén a pápa sajátos jogaként említette a szenttéavatási jogot.19 Ilyen előzmények után az 1215. november 11-30-ig ülésező IV. Lateráni Zsinat 62. konstitúciója leszögezte, hogy csakis a pápának van joga az új ereklyék tiszteletének engedélyezésére, a régi ereklyékkel való kereskedést pedig megtiltotta.20 Hozzá kell tennünk, hogy a Liber Extra 1234-ben történt kihirdetésének köszönhetően, melybe mind III. Sándor pápa Audivimus kezdetű levele21, mind pedig a IV. Lateráni Zsinat rendelkezése bekerült22, a 13. század végére letisztult a szenttéavatási eljárás lefolyása és az ereklyekultusz gyakorlata.23 A már a modem kor idejének kezdetét jelentő Trienti Zsinat (1545-1563) huszonötödik szesszióján közösen tárgyalta a szentek ereklyéinek és a szentképek tiszteletének témáját.24 A szentek élő tagjai voltak Krisztusnak és így jutottak el az életből az örök élet dicsőségébe. Közbenjárásukra számos ajándékkal áldja meg Isten a hívőket, akik a szentekhez fordulnak és a Krisztushoz, illetve az üdvösséghez való ragaszkodásukat imádságokkal és más vallásos cselekményekkel fejezik ki a szentek maradványai és képei előtt. Ez méltóságot ad az ereklyéknek, amelyek 14 FRIEDBERG, a. (ed.), Corpus luris Canonici, I. Lipsiae 1879 (továbbiakban: FRIEDBERG I). 15 D. 73 c. 33: FRIEDBERG I. 246. 16 D. 1 c. 26 de cons.: FRIEDBERG I. 1300-1301. 17 D. 1 c. 29 de cons.: FRIEDBERG I. 1301. 18 Regesta Pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVUI, ed. JAFFÉ, P. - WATTENBACH, G. curaverunt LOEWENFELD, S. [JL] - KALTENBRUNNER, F. [JK] - EWALD, P.[JE], II. Lipsiae 1888.2 JE 13546 (8767, 9260), 355. PL CC. 1259-1261. 19 GAUDE, F. (ed.). Bullarum diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanorum Pontificum collectio, III. Augustae Taurinorum 1858. 174-176. 20 Cone. Lateranensis IV (1215), Const. 62: Cum ex eo quod quidam sanctorum reliquias exponunt uenales et eas passim ostendunt, Christianae religioni sit detractum saepius, ne detrahatur in posterum, praesenti decreto statuimus, ut antiquae reliquiae amodo extra capsam non ostendantur nec exponantur uenales. Inuentas autem de nouo nemo publice uenerari praesumat, nisi prius auctoritate Romani pontificis fuerint approbatae (...). COD 263. 21 X 3. 45. 1. 22 X 3. 45. 2. 23 Vö. K.RÖTZL, C., Prokuratoren, Notaren und Dolmetscher: Zu Gestaltung und Ablauf der Zeugeneinvernahmen bei Spätmittelalterlichen Kanonisationsprozessen, in Hagiographien 5 (1998) 119-140. 24 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio XXV (3-4 dec. 1563), De invocatione, veneratione et reliquiis sanctorum, et de sacris imaginibus'. COD 755-756.
