Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az ereklyék tisztelete
AZ EREKLYÉK TISZTELETE 73 tiszteletére így minden krisztushívő kötelezett. A zsinat megfogalmazása szerint, aki ugyanis elutasítja a szentek ereklyéinek kultuszát, azaz végső soron a szentek közbenjáró szerepét, az magát az Egyházat utasítja el. Ugyanitt találjuk a Trienti Zsinat azon rendelkezését is, hogy új ereklyék, továbbá új csodák elfogadása csakis a megyéspüspök által lefolytatott vizsgálat és hitelesítés után lehetséges. Ehhez a püspöknek szükséges kikérnie teológusok és más szakértők véleményét is. IV. AZ EREKLYETISZTELET KÁNONI SZABÁLYOZÁSA A TRIENTI ZSINAT UTÁN V. Szixtusz pápa (1585-1590) Immensa Aeterni Dei kezdetű konstitúciójával 1588. január 22-én a Rítus Kongregációra (S. Rituum Congregatio) bízta a szenttéavatási ügyek intézését, amelynek illetékessége kiterjedt az ereklyékkel kapcsolatos kérdésekre is.25 Ilyen probléma volt az ereklyék templomi kihelyezésének a lehetősége. 1660-ban a S. Rituum Congregatio arra a kérdésre, hogy azokban a templomokban, melyekben boldoggá avatott személyekről zsolozsmát végeznek, vagy misét mutatnak be lehetséges-e kihelyezni azok ereklyéit, igenlően válaszolt.26 Ehhez a témához kötődött XIII. Kelemen pápa (1758-1769) rendelkezése, amelyben előirta, hogy csakis olyan ereklyék részesülhetnek nyilvános tiszteletben, amelyek eredete hitelt érdemlően bizonyított és erről megfelelő, bíboros vagy püspök által kiállított okirat is tanúskodik.27 28 1669-1904-ig önálló kongregáció foglalkozott a búcsúk és az ereklyék ügyével, amely újra visszakerült a Rítus Kongregáció kompetenciájába Szt. X. Piusz pápa (1903-1914) 1904. évi kúria reformjával. Ugyanebben az évben, március 19-én, adta ki a pápa Arduum sane munus kezdetű motu proprióját, amely számos előzmény után meginditotta az egyházjog kodifíkációját.2s A latin Egyház jogának első kodifíkációja nem új jog alkotását jelentette, hanem az addigi jog szisztematikus, leegyszerűsített és általánosan alkalmazható feldolgozását.29 Ennek eredményeként látott napvilágot Codex iuris canonici, amelyet XV. Benedek pápa (1914-1922) 1917. május 27-én a Providentissima Mater Ecclesiae kezdetű apostoli konstitúcióval hirdetett ki.30 25 Congregatio quinta pro sacri ritibus et caeremoniis, §. 1. (...) Diligentem quoque curam adhibeant circa sanctorum canonizationem festorumque dierum celebritatem, ut omnia rite et recte et ex patrum traditione fiant, et ut reges et principes eorumque oratores, aliaeque personae, etiam ecclesiasticae, ad Urbem Curiamque Romanam uenientes, pro sedis Apostolicae dignitate ac benignitate honorifice more maiorum excipiantur, cogitationem suscipiant seduloque prouideant (...). Gaude, F. (ed.), Bullarum diplomatum et privilegiorum, VIII. 989-990. 26 S. RITUUM CONGREGATIO, Declar. (17 apr. 1660) - (4) An in Ecclesiis, in quibus Officium et Missa de Beatis recitari ac respective celebrari possunt, liceat eorum Reliquias exponere? (...) Ad 4. «Affinnative»: GaSPARRJ, P. - SERÉDI, I. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, I-1X. Roma 1923-1939. VII. 897. 27 CLEMENS XIII, Const. Inter multiplices (11 dec. 1758) §§ 5-7: Gasparri, P. - SERÉDI, I. (ed.), Codicis iuris canonici, II. 578-579. 28 ERDŐ P., Az eg):házjog forrásai (Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/1), Budapest 1998. 237-239. 29 STICKLER, A.M., Historia iuris canonici latint I. Historia fontium, Roma 1950. 371-384. 30 A szenttéavatás és ereklyetisztelet kérdéséhez vö. GRAY, J.A., The evolution of the promoter of the faith in causes of beatification and canonization: A study of the law of 1917 and 1983 (Pontificia Universitas Lateranensis Facultas luris Canonici), Romae 2015.
