Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
A ZSOLOZSMA JELENTŐSÉGE AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN 63 Az imára szánt idő nem haszontalan, újra felfedezendő, különösen a papság számára. Kronoszból kairoszt fakaszt, mivel figyelmessé tesz Isten és ember titkaira, a közösség szükségleteinek meglátására.83 e. A zsolozsma más liturgikus cselekményre történő cseréje Ismert a zsinati előírás, mely szerint a liturgikus könyvekben meg kell határozni azokat a liturgikus cselekményeket, melyekkel megfelelő feltételek esetén el lehet cserélni a zsolozsma végzését (SC 97). Ám ha megnézzük a hatályos liturgikus előírásokat, ilyen meghatározást azokban nem találunk, kivéve a szent három napot, vagy karácsony napját. Mi lehet e hallgatásnak az oka? J. Manzanares szerint a törvényhozó szándéka az volt, hogy nem szükséges erről általános előírást adni, mivel a dolog megoldható esetenként, felmentés, vagy az ordinárius által engedélyezett csere révén, amint azt olvashatjuk a SC 97-ban is: „Egyedi esetekben megfelelő okból az ordináriusok alárendeltjeiknek felmentést adhatnak, vagy másra változtathatják a teljes vagy részleges zsolozsma kötelezettség alól (et)”.84 85 f. A zsolozsma végzésével kapcsolatos morális és kánonjogi kazuisztika A belső imádsághoz szükséges: 1. legalább a virtuális szándék, vagyis az egyszer már felkeltett szándék tovább ható ereje. 2. a belső figyelem, mivel ennek hiányában az imádság tulajdonképp megszakad. A szóbeli imádsághoz szükséges: 1. legalább a virtuális szándék, 2. a külső zavaroktól mentes, vagyis a külső figyelem és 3. legalább a szöveg pontos elmondására irányuló belső figyelem. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy 1. nem imádkozik és bocsánatosán vétkezik az a személy, aki az imádság szavait sem mondja ki rendesen s közben szándékosan szórakozott. 2. viszont lényegileg még imádkozik az a személy, aki az imádságot csak gépiesen mondja, s közben szándékosan vagy szórakozottan másfelé irányitja a figyelmét. Előbbi esetben vétkezik, utóbbi esetben nem.83 Megjegyezzük, hogy az imádság szelleme nem méricskélő szellem, tehát nem a jogilag, vagy épp a morálisan megállapított minimumra törekszik, hanem a teljességre. A kötelezettség súlyos voltáról megoszlanak a szerzői vélemények. A kötelezettség ugyanakkor fokozatosságot megenged.86 Úgy tűnik, hogy a sarokpont a laudes és a vesperás, amit nem szabad elhagyni súlyos motívum nélkül.87 Ilyen súlyos ok lehet a halaszthatatlan apostoli tevékenység,88 komoly betegség, nagy elfoglaltságok, melyek indokolatlanul nehezítenék meg a zsolozsma elmondását, így „senki sem köteles a szükséges alvást megvonni magától csak azért, hogy elmondja a napi zsolozsmát. Ez alapján részben vagy egészben föl van mentve a 83 Vő. CHIARAMELLO, P., La liturgia déllé Ore nella vita del presbitero e della comunità, in Rivista Liturgica 97 (2010) 169-176. 84 Vö. Manzanares. j.. De obligatione liturgiám horarum, 710. 85 Vö. EVETOVICS K., Katolikus erkölcstan, II. Budapest 1941. 10-11. 86 Vö. RaFFA, V., Liturgia déllé Ore, in SARTORE, D. - TRIACCA, A.M. - ClBIEN, C. (a cura di), Liturgia, 1079. 87 Vö. SARZ1 SARTORI, G., Celebrare la Liturgia déllé Ore, 430. 88 Vö. CSORDÁS E., a klerikust zsolozsméaás fejlődéstörténete és kötelezettsége, Budapest 1994. 39.
