Kánonjog 19. (2017)

TANULMÁNYOK - Artner Péter: A jogcselekmények végrehajtásához szükséges hozzájárulások fajtái és azok tematikus rendje

A JOGCSELEKMÉNYEK VÉGREHAJTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES HOZZÁJÁRULÁSOK... 27 A 2. és 3. esetben az elöljárónak4 5 össze kell hívnia a csoportot (166. kán.), aki­nek a beleegyezése vagy tanácsa szükséges (pl. tanácsosi testület, gazdasági bi­zottság, papi szenátus, szerzetesi elöljárói tanács, stb).3 Az összehivandóknak leg­alább a felének jelen kell lennie (c. 119) vagy pedig a részleges jog előírásait kell alkalmazni. A beleegyezéshez a jelenlevők abszolút többségének pozitív szavaza­ta szükséges, azaz több, mint 50%-uknak támogatniuk kell az ügyet. Ha nincs ek­kora szavazati arány, akkor az elöljáró nem intézkedhet érvényesen. Ilyen eset áll­hat fenn, ha 6 tagú tanácsból 3-3-as arányú eredmény születik. Az elöljáró nem in­tézkedhet, mert nincs meg a többségi támogatás, ő maga pedig nem szavazhat6, hi­szen nem tagja a tanácsnak, a szavazategyenlőséget nem dönthet el. Ezt hivatalos törvénymagyarázat támasztja alá.7 Némely szerzetesrendben van ellentétes tör­vényrontójogszokás, amikor az elöljáró is szavazhat, ezeket kell kivételnek tekinte­ni. A másik oldalról nézve, legyen akár beleegyező, akár tanácsadó a szavazás, senki sem szavazhat a saját álláspontjára, mert azt természetesen támogatja, tehát a kolle­gialitás szellemével ellenkezne egy ilyen állásfoglalás. Önmagának nem adhat taná­csot, önmaga véleményébe nem egyezhet bele. Egy ilyen jogszokás nem tűnik ésszerű jogszokásnak, vagyis elméletileg nem is válhat törvényerejűvé.8 Ha csak tanácsadásról (vélemény kikéréséről) van szó, minden érintettnek (je­lenlevőnek) lehetősége kell, hogy legyen, hogy elmondhassa a véleményét, még ha formális szavazás nincs is a végén, hacsak a jog meg nem követeli ténylegesen a szavazást. Célszerű komolyabb dolgokban titkosan szavazni, még ha az nincs is előírva, hogy az is el merje mondani a véleményét, aki nem mer nyilvánosan szembeszállni az elöljáróval vagy a közösséggel. Ez azonban csak kis csoport ese­tében tehető meg; egy papi szenátus már talán túl nagy közösségnek számít, de ez­zel kapcsolatban létszámkorlátozás nincs. A titkos véleménynyilvánítás úgy is tör­ténhet, hogy az elöljárótól különböző ember hallgatja meg a véleményeket, és a beterjesztett eredményben nem jelzi, hogy melyik állásfoglalás kitől származik. Akárhogy is történik, az eredményről jegyzőkönyvet kell felvenni. A szavazás tit­kosságának az is megfelel, hogy a szavazás eredményét nem hozzák nyilvános­ságra, hogy a tagok titkosan kinyilvánított véleménye valóban titokban maradjon. Hacsak külön törvény nem tiltja, bárki elmondhatja a saját álláspontját (szavaza­tát), de senki sincs kötelezve arra, hogy nyilvánosságra hozza, hogy mit szavazott, 4 A CCEO a 934. kánonban „hatóság” szót használja, ami következetesebb, mert az illetékes ha­tóság nem mindig elöljáró. 5 Ha testületi jogi személyről van szó, akkor a testület több, mint felének jelen kell lennie, ha­csak a részleges jog másként nem rendelkezik. 6 A részleges jog előírásaiban vigyázni kell a megfogalmazással: nem célszerű „50%+l” szava­zati többséget előírni, mert az szigorúbb követelmény, mint a „Több, mint 50%. Például egy 9 fős testületben az 50%+1 szavazat az alábbiakban jelenne meg: a 9 fő 50% = 4,5 fő, +1 = 5,5 fő, azaz 6 személy szavazata kell, mert az 5 még nem elégíti ki a törvényben leírtakat. Azonban ha csak a „több, mint 50%” van megkövetelve, akkor már 5 ember szavazata is elegendő. 7 Pontificia Commissio Codici Iuris Canonici Authentice Interpretando, Responsum (5 iul. 1985): AAS 77 (1985) 771. 8 HUELS, J. Juridic Acts, Ottawa 2006 (jegyzet).

Next

/
Oldalképek
Tartalom