Kánonjog 19. (2017)

TANULMÁNYOK - Artner Péter: A jogcselekmények végrehajtásához szükséges hozzájárulások fajtái és azok tematikus rendje

28 Artner péter és akarata ellenére nem hozhatják azt nyilvánosságra, pl. személyekről szóló dön­tésekkel kapcsolatban (szerzetesi fogadalomból való kizárás, rendből való elbo­csátás esetén) nem kell másnak tudnia, hogy kinek mi az illetőről a véleménye, kü­lönösen is, mert ez egy rendkívül érzékeny kérdés. Egy titkos szavazás eredmé­nyének kihirdetése az alábbi módon: „a csoport titkos szavazással egyöntetűen így vagy úgy döntött” a titkosság teljes megsemmisítését jelenti, hiszen nyilvánvalóvá válik, hogy kinek mi volt az álláspontja, azaz hogy mindenki az egyik oldalon állt. Ha csak tanácsadási*a van szükség a jogcselekményhez, és a részleges jog ezt megengedi, akkor a csoportot nem kell összehívni. Ilyenkor az egyes tagok véle­ményét kell kikérni, Írásban vagy szóban. Telefonon vagy máshogy. Telefonon le­het konferencia-beszélgetés, hogy mindenki halljon mindenkit, és esetleg más ta­nács alapján az ő véleménye is megváltozik. A tanácsadó szavazásnál az elöljáró nem köteles a tanácsot adók véleményét követni. Pl. a megyéspüspök be akar zárni egy plébániát, amihez köteles megkér­dezni a papi szenátust (515. kán. 2. §). A szavazás eredménye: 20 főből 10 igen és 10 nem. A püspök szabadon dönt, mert csak tanácsadásra, mások meghallgatására volt szüksége. Nem kényszeríti őt a közösség állásfoglalása, de ha nem tanácsko­zott volna, érvénytelen lenne a jogcselekménye. A jogcselekmény a szabad csele­kedetet követeli meg az érvényességhez. De ha a jogcselekményt a törvény köve­teli meg, akkor az elöljáró köteles a döntést végrehajtani (c. 1718). Ilyenkor az elöljáró mint a törvény végrehajtója cselekszik, és azt teszi, amit a törvény előír, pl. 57. kán. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy az ilyen szavazásokon van-e lehetőségük a tagoknak a tartózkodásra. A 127. kánon 3. §-a szerint elméletileg nem: „Mind­azok, akiknek beleegyezése vagy véleménye szükséges, kötelesek nézetüket őszintén előadni”. Erre azért van szükség, mert a folyamatos tartózkodással elle­hetetleníthető a szavazás, hiszen előfordulhat, hogy így soha sem lesz meg a meg­kívánt többség. Ezért írja elő a Codex, hogy akiktől beleegyezést vagy tanácsot kémek, kötelesek a nézetüket őszién előadni. Úgy kell szavazniuk, ahogy jónak látják, lelkiismeretük szerint, nem az elöljáró kedvének megfelelően. Viszont a szavazás érvényességének feltétele, hogy azt szabadon adják le: „A szavazat érvé­nyességéhez szükséges, hogy: szabad legyen; tehát érvénytelen annak szavazata, akit súlyos megfélemlítéssel vagy megtévesztéssel vettek rá (...)”9 Itt azonban nem megfélemlítéssel, nem megtévesztéssel vették rá az illetőt a szavazásra, ha­nem maga a törvény írja azt elő a 127. kánon 3. §-ában. Ha a törvény beleegyezést (beleegyező szavazás) követel meg, és gyors csele­kedetre van szükség, vagyis a csoportot már nem lehet összehívni, és ha a részle­ges jog vagy jogszokás megengedi, akkor a csoportot nem kell összehívni, de ilyenkor is meg kell hallgatni őket (telefonon vagy e-mail-ben stb.) hogy a véle­ményüket elmondhassák. Ha az elöljárónak a jogcselekményhez bizonyos személyek tanácsát kell kikér­nie, akkor előbb meg kell hallgatni őket, addig nem cselekedhet érvényesen. Nem 172. kán. — 1. §. 1. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom