Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A jogcselekmények végrehajtásához szükséges hozzájárulások fajtái és azok tematikus rendje
24 Artner Péter I. A BELEEGYEZÉS ÉS A MEGHALLGATÁS Ehelyütt alapvetően a CIC 127. kánonjában leírt esetekkel foglalkozunk, amikor a beleegyezés kikérésének vagy a meghallgatásnak az elmaradása az adott jog- cselekményt érvénytelenné teszi. Ez két formában fordulhat elő: (1) maga a jog- cselekmény semmis és semmilyen hatása sincs, (2) maga a jogcselekmény ugyan semmis, de az alap-cselekedetet, amelyhez az érvényes jogcselekményre szükség lett volna, fizikailag mégis végrehajtják — törvénytelenül. Ilyen eset lehet pl. az 665. kánonban leírt beleegyezés elmaradása: A szerzetesi nagyobb elöljáró tanácsának beleegyezésével engedélyezheti a tag egy évnél nem hosszabb távollétét a rendi közösségből. Ha nincs meg a beleegyezés, a távozási engedély érvénytelen, de a távoliét fizikailag megtörténhet, igaz szabálytalanul. Azokra az esetekre nem kívánunk kitérni, amikor kizárólag valamely, jobbára magasabb hatóság illetékes egy-egy jogcselekmény végrehajtásához. Ilyen lehet pl. a pápai jogú szerzetesi intézmény tagjának önkéntes távozásához az engedély megadója az Apostoli Szentszék); azok az esetek, amikor az engedély/beleegye- zés/meghallgatás nem jogcselekmény végrehajtásához szükséges, pl. a szuffragá- neus egyházmegye székesegyházában a metropolita a helyi megyéspüspök előzetes értesítésével, úgy végezheti a szent szertartásokat, mint a püspök a saját egyházmegyéjében (436. kán. 3. §.); vagy pl. a hívek nyilvános- vagy magánhasználatára szánt imakönyvek csakis a helyi ordinárius engedélyével adhatók ki (826. kán. 3. §.). Ilyen értesítés vagy engedély szükségessége számtalan esetben található a CIC-ben. Nem tartoznak ide a felmentések, hacsak azok megadása nincs külön meghallgatáshoz vagy beleegyezéshez kötve, és szintén nem tartoznak ide a szentségkiszolgáltatáshoz szükséges engedélyek (pl. megyéspüspök saját területén kívüli bérmálásához a helyi püspök engedélye szükséges, 886. k. 2. §) és fakultások (bér- málási, gyóntatási, ill. házasságkötésnél való közreműködés) bemutatása, továbbá nem tartoznak ide azok az esetek sem, amikor a dolog természeténél fogva a felsőbb hatóság delegál bizonyos hatalmat vagy megbíz valakit egy bizonyos cselekménnyel, amire az amúgy nem lenne képes: pl. a püspöki szinódust a pápa döntéshozói hatalommal ruházza fel (343. k.). Meg kell különböztetni a Codex szóhasználatában a magyarra „engedélyeként fordított licentia és permissio szavakat, melyeket a Codex látszólag következetlenül használ. Amikor a szöveg permissio megadását írja elő, azzal kapcsolatban különösebb rendelkezést nem találunk, amikor azonban licentia megadásáról van szó, azt az 59. kánon 2. §-a szerint kell alkalmazni: „A leiratokról szóló előírások, hacsak az ellenkezője nem nyilvánvaló, vonatkoznak az engedély megadására, valamint kegyeknek élőszóban való adományozására is”1; azaz amikor a törvény licentia megadását írja elő, úgy tűnik, hogy azt minden egyes esetben egyedi köz- igazgatási intézkedésként kell megadni, vonatkoznak rá az egyedi közigazgatási 1 CIC (1983) can. 59 - § 2. Quae de rescriptis statuuntur praescripta, etiam de licentiae concessione necnon de concessionibus gratiarum vivae vocis oraculo valent, nisi aliud constet.
