Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A püspöki szinódus intézményének fejlődése
18 Erdő Péter lón érkezett. A 2015-ös XIV. Rendes Szinódus sajátossága volt, hogy az előző évi Rendkívüli Szinódus zárójelentését (Relatio synodi41) használták fel, mint a Lineamenta első részét. A második részt egy ahhoz csatolt kérdőív alkotta47 48. 3. A különböző helyekről érkező válaszok és javaslatok szintézisét az egyes püspöki konferenciák, a keleti katolikus egyházak szinódusai, a római kúria központi hatóságai, valamint Legfőbb Elöljárók Uniója készíti el és küldi a szinódus általános titkárságának. Megjegyzések és hozzászólások érkeznek azonban a szinódus titkárságához közvetlenül is. A beérkezett anyag alapján az Általános Titkárság Tanácsa szakértők segítségével kidolgozza a munkaokmányt (Instrumentum Laboris). Ez a szöveg képezi a szinódus munkájának alapját. Ezért logikus, hogy ezt a dokumentumot általában azok a püspökök kapják meg, akiket a püspöki konferenciák a szinódus tagjául választottak, valamint a püspöki konferenciák elnökei. 1983-tól ezt a szöveget megküldték az összes püspököknek és publikálták is, függetlenül attól, hogy ez az okmány még csak előkészítő és segédeszköz jellegű. A közzététel ténye jelzi, hogy a szinódus témájának nyilvános megvitatása segítheti is a tapasztalatok és javaslatok cseréjét, amely végül is magának a szinó- dusnak az egyik célja49 50. 4. A szinóduson résztvevő püspökök tehát személyes meggondolásaikon kívül a szinódusi gyűlés tudomására hozhatják országuk püspökeinek javaslatait is, noha - mint mondtuk - nem megbízottai vagy képviselői a saját püspöki konferenciájuknak a szó legszorosabb jogi értelmében, hanem szabadon szavazhatnak. Egy püspöki konferencia véleménye hittani kérdésekben egyébként problémákat vetne fel, mind a konferencián belül szükséges többség tekintetében, mind pedig a konferencia állásfoglalásának tanítóhivatali jellegével kapcsolatban. A püspöki konferenciák hivatalos és nyilvános tanítói megnyilatkozásaival az Apostolos suosso kezdetű motu proprio foglalkozott. Kérdés azonban, hogy a nem nyilvánosságnak szóló útmutatás, amit a konferencia egésze vagy valamilyen többsége a szinódusra megválasztott tagnak ad, műfaját tekintve tanítói jellegű megnyilatkozás-e, vagy csupán hozzászólás egy valamilyen szempontból nyitottnak tekintett megbeszéléshez. Ez utóbbi feltevés látszik meggyőzőnek. Még fontosabb azonban az a lehetőség, hogy a szinódusi atyák szembesítsék a vallási élettel kapcsolatos konkrét tapasztalataikat és törekedjenek bizonyos irányelvek megfogalmazására. A teljes ülésen mind az aulában elhangzó felszólalásokban, mind a munkacsoportokban (circuli minores) majd pedig a záródokumentum megfogalmazásában és a róla való szavazásban is elég tág tere van az eszmék, meglátások, hitbeli ismeretek és tapasztalatok cseréjének. Ezért is térnek haza a szinódusi atyák gyakran azzal az érzéssel, hogy sokat tanultak az együttlét során. 47 Megjelent pl. Le sfide pastorali sulla famiglía, 325-354. 48 Vö. BALDISSERI, L., Prefazione, in La vocazione e la missione della famiglia, 5. 49 1 9 83 után más szinódusok munkaokmányát (Instrumentum Laboris) is közzétették. Lásd pl. IOANNES PAULUS II, Ep„ Rursus Episcoporum és Instrumentum laboris, Il terna (22 apr. 1987): Enchiridion Vaticanum X, 1140-1211, nr. 1581-1731. 50 Vö. IOANNES PAULUS II, Motu Proprio Apostolos suos (21 maii 1998): AAS 90 (1998) 641-658.
