Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A püspöki szinódus intézményének fejlődése
A PÜSPÖKI SZINÓDUS INTÉZMÉNYÉNEK FEJLŐDÉSE 9 2. A hatályos egyházjog szerint A hatályos Codex Iuris Canonici egy teljes fejezetet szentel a Püspöki Szinódusnak (342-348. kk.). A fejezet a II. könyv I. szakaszában helyezkedik el, amely a legfőbb egyházi hatóságról szól. A Kódexben szereplő szabályozás hűségesen tartalmazza az Apostolim sollicitudo és az Ordo Synodi Episcoporum rendelkezéseit", illetve utal a témára vonatkozó külön jogra (vagyis az ezekben a dokumentumokban szabályozott részletekre). Ám a Kódexben a korábbi szövegekhez képest egy bizonyos fejlődés figyelhető meg. A motu proprio három fajta szinódusi ülésről (gyűlésről) beszél11 12, általános (teljes), rendkívüli és speciális ülésről, a Kódex viszont két fő típust különböztet meg: az általános és a speciális üléseket, de az általános üléseket két csoportba sorolja: rendes és rendkívüli általános üléseket említ (345. k). Ennek megfelelően az Ordo Synodi Episcoporum 2006. szeptember 29-én kiadott, megújított változata is rendes teljes ülésről, rendkívüli teljes ülésről és speciális ülésről szól13. A speciális üléshez „hasonló”14 a részleges ülés, amilyet például a holland püspökök számára hívtak össze.15 A „részleges” kifejezés használata az ilyen ülésekre összhangban van a kánonjogi nyelvezettel, amely szerint részlegesnek (particularis) akkor hívják a törvényeket, ha csak egy meghatározott területre vonatkoznak, „speciálisnak” viszont akkor, ha a személyek egy csoportja számára adják ki őket, amely a területtől különböző szempont szerint nyer meghatározást. A különböző világrészek számára összehívott „speciális üléseket” ezért „részleges üléseknek” is lehetne nevezni. A részleges vonatkozásjelentősége minden esetre növekedni látszik, a nem általános, hanem kontinentális és egyéb ülések ma már a gyakorlatban a Püspöki Szinódus intézménye működésének egyik fontos formáját jelentik. a. A képviseleti jelleg kérdése Már a részlegesség szempontjának ez a növekvő jelentősége is indokolja, hogy a Kódex - eltérően az Apostolica soi licitadótól és a Christus Dominus-tói - a szinódus általános jogi meghatározásában (342. k.) már nem mondja, hogy az „a katolikus püspökök egész közösségét képviseli” ( totius Episcopatus catholici partes agens). Ennek a kitételnek az elhagyását a 342. kánon szövegében a CIC átdolgozására alakult pápai bizottság 1983. szeptember 20-i válaszának függelékében találjuk.16 A függelék szerzője Mons. Willy Onclin, aki a „De sacra 11 A téma kodifikációjának történetéhez lásd BRAVI, M. C, II Sinodo dei Vescovi. Istituzione, ßni e natura. Indagine teologico-giuridica (Tesi Gregoriana. Serie Diritto Canonico 2), Roma 1995. 169-186. 12 PAULUS VI, Motu Proprio Apostolica sollicitudo (15 sept. 1965) n. IV: AAS 57 (1965) 111. 13 Art. 4 (coetus generalis ordinarius, coetus generalis extraordinarius és coetus specialis): AAS 98 (2006) 759. Az eddigi összes szinódusi ülések besorolásához e három kategória valamelyikébe lásd MaDEGA Leboukehan, M., Africa, in Sinodo dei Vescovi. 50" Anniversario 1965-2015. Commemorazione durante la celebrazione della XIV Assemblea Generale Ordinaria (17 ottobre 2015), ed. L. Baldisseri, Cittá del Vaticano 2016. 44. 14 TomkO, J„ II Sinodo, 17. 15 AAS 72 (1980) 215-250. 16 Prot. N. 5150/83, kiadása függelékkel Anton - CAPRiLe - Marranzini - Ratzinger - TOMKO 179-181.
