Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A püspöki szinódus intézményének fejlődése
10 Erdő Péter Hiererchia ” részt gondozó munkacsoport helyettes titkára és relátora volt. Az általa említett indokok a következők: 1 ) „A katolikus püspökök közösségét képviselő” kifejezés Jogilag pontatlan”, viszont „egy teológiai nyilatkozatban pontosan úgy értendő, mint annak a gondoskodásnak az állítása, mely minden püspök feladata, nem csupán saját részegyháza, de a többi egyházak és az egyetemes Egyház vonatkozásában is”, hiszen a Lumen gentium (22-23) és a Christus Dominus (6) szerint „Az apostoli küldetés isteni rendeltetése és parancsa alapján mindegyikük, a többi püspökökkel együtt köteles kezességet vállalni az Egyházért”.17 Szigorúan jogi szempontból viszont nem lehet azt mondani, hogy az egyes püspöknek konkrét szerepe van a többi egyházakban, mivel maga a Lumen gentium (23) jelenti ki, hogy „az egyes püspökök, akik a részegyházak élén állnak, a lelkipásztori kormányzást Isten népének rájuk bízott része felett gyakorolják, nem a többi egyházak és nem is az egész Egyház felett.” Teológiailag azt mondhatjuk, hogy a püspököknek a szinóduson gondjuk kell, hogy legyen azokra az egyházakra is, amelyeknek nem állnak az élén, de jogi értelemben „nem mondhatjuk, hogy a Püspöki Szinóduson a püspökök más egyházakat is képviselnek, vagy azoknak a megbízottai”18. Ha ma a Kódex szóhasználatát átgondoljuk, ehhez hozzáfűzhetjük, hogy a megyéspüspökök - és csak ők - magánál a jognál fogva képviselői a saját egyházmegyéjüknek (393. k.), de nem képviselői a többi egyházmegyéknek. 2) Második érvként Willy Onclin hozzáfűzi ehhez, hogy ha a Püspöki Szinódus valóban minden püspököt képviselne, akkor olyan lenne, mint az egyetemes zsinat és döntési joggal kellene rendelkeznie, amit a hatályos kánonjog nem tesz lehetővé. 3) Harmadik érvként egy olyan megállapítás szerepel, mely a részleges ülések jelentőségének növekedésével igen időszerűvé vált, nevezetesen hogy a „speciális” (illetve részleges) ülésekre az adott régió püspökei választják a résztvevőket. Nem lehet tehát szó a katolikus püspökök összességének képviseletéről, mint a Püspöki Szinódus általánosan érvényes, lényegi tulajdonságáról. Mindezek alapján világos, hogy a Püspöki Szinóduson nem cselekszik a püspökök egész testületé. Ezért cselekményei sem tulajdoníthatók a püspökök testületének (a Collegium Episcoporunmak) mint olyannak19. Jozef Tomko bíboros mértékadó véleménye szerint ez lehetett az oka annak, hogy VI. Pál pápa az Apostolica sollicitudo ban egyáltalán nem használta a „kollegialitás” kifejezést, „mivel azt a zsinati viták során túl gyakran a szó szoros, kánonjogi értelmében alkalmazták”20. Ha összehasonlítjuk a Püspöki Szinódus jogállását a püspökök testületé legfőbb hatalmának a 337. kánonban felsorolt gyakorlási formáival, a különbség nyilvánvaló. Az egyetemes zsinaton kívül a kánon e hatalom gyakorlásának két 17 Uo. 180. 18 Uo. 19 SYNODUS EPISCOPORUM, Deci. Part., Pastor Aeternus (27 oct. 1969) nr. II, 2: Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici editae, ed. X. Ochoa, IV, Roma 1974, 5669: („Sane, celebratio Synodi Episcoporum proprie actus Collegii Episcoporum dici nequit”). 20 Tomko, U Sinodo 20.
