Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Egészségügyi témák a középkori egyházjogban
8 Erdő Péter pán az egészséges fél kérésére3. Ez érvényes minden más igen súlyos betegségre is, hiszen az eljegyzés a későbbi házasságkötésre szóló általános kötelezettségvállalás, amely hallgatólag magában foglalja a feltételt, hogy „hacsak valami súlyos körülmény közbe nem jön”4. A már megkötött házasságot a később kapott lepra nem bontja fel5. Aki viszont már leprába esett, köthet érvényesen házasságot, ha talál olyat, aki vele házasságra kíván lépni6. Ugyanakkor a lepra mentesíti az egészséges házasfelet a szexuális együttélés és az együttlakás kötelezettségétől, mivel valószínű fertőzés veszélye fenyeget, de nem mentesíti a „szükséges szolgáltatások” kötelezettsége alól, mert ez nem olyan veszélyes. Ez utóbbi fogalom kiterjedhet a különféle anyagi juttatásokra; a személyes segítségnyújtás konkrét cselekményeinek körét viszont jogszabályi szinten - úgy tűnik - nem határozták meg pontosan. Ezen a téren a mérlegelés szempontja a fertőzés veszélyének nagysága volt. Ebben a tekintetben tehát hallgatólagosan utalt a jog az orvosi ismeretekre, amelyek természetesen a kor színvonalán álltak. A közös gyermekek a szerzők szerint az egészséges szülővel maradnak, ne hogy megfertőződj enek7. Az elkülönített közösségben élő leprások nem voltak kötelesek tizedet adni kertjeik termése vagy állataik után8. Ha azonban nem éltek leprások számára fenntartott közösségben, akkor ugyanúgy kellett adózniuk, mint a többieknek9. Nehéz elképzelni, hogyan tettek pontos különbséget az adóval terhelt termékek között a fertőzés veszélyének szempontjából. Viszonylag könnyebb a kérdés kezelése akkor, ha a leprás személy a földjein a munkát nem személyesen végezte. A leprások csoportjainak lehetett külön templomuk és papjuk, ha voltak annyian a közösségben, hogy templomot tudtak építeni, amelyhez temető is tartozott10. Arra nézve, hogy hány személy szükséges egy templom építésének engedélyezéséhez, a korabeli egyházjogi szerzők bizonyos kritériumokat határoztak meg, amelyek lepratelepek, leprosoriumok esetében az általános követelményeknél enyhébbek voltak, így például akkor is létesíthettek templomot, ha a közelben már volt másik11. 3 FUMO, B., Summa Armilla, v. Lepra, nr. 2: 798, hivatkozással X 4. 2. 4-re, ahol hét éven aluli leány eljegyzésének felbomlásáról van szó a férfi időközben mással kötött házassága miatt. 4 Uo. vö. X 2. 24. 25. 5 X 4. 8. 3 és X 4. 8. 1. 6 Vö. FUMO, B., Summa Armilla, v. Lepra, nr. 2: 798, hivatkozással X 4. 8. 2-re. 7 FUMO, B., Summa Armilla, v. Lepra, nr. 3: 799. 8 Glossa ordinaria ad X 3. 48. 2 v. Nutrimentis: ed. Decretales D. Gregorii Papae IX suae integritati, una cum glossis, restitutae, Venetiis 1605. 997b: de omnibus autem aliis solvant decimas, ex quo de istis tantum prohibentur, quia quod de uno prohibetur, de alio concessum intelligitur. 9 Uo.; vö. FUMO, b., Summa Armilla, v. Lepra, nr. 4: 799. 10 FUMO, B., Summa Armilla, v. Lepra, nr. 5: ed. Venetiis 1587, 799. 11 Vö. HENRICUS DE SEGUSIO (HoSTIENSIS), Summa, in X 3.48 (De ecclesiis aedificandis): ed. Lugduni 1537 (úny. Aalen 1962), fol. 189ra-b: et leprosi simul habitantes possunt habere oratorium. NICOLAUS DE TUDESCHIS (PANORMITANUS), Commentaria in Quinque Libros Decretalium, ad X 3.48.2 v. Caveantur, nr. 1: ed. Venetiis 1571, fol. 276va: si (...) ex causa permittitur hoc leprosis, caeteris videtur interdictum. Erdő P., The Consent of the Bishop Required for the Construction of Churches: Observations on Canon 1215, in The Jurist 73 (2013) 12.
