Kánonjog 18. (2016)

TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok

32 Artner Péter vezmény illeti meg, és a házasságot érvényesnek kell vélelmezni addig, amíg an­nak ellenkezője be nem bizonyosodik,29 és mivel az 1085. kánon 2. §-a tiltja az újabb házasságkötést, amíg az előző semmissége vagy felbontása törvényesen és biztosan igazolást nem nyer, mondhatjuk, hogy a szabálytalanság a szent rend fel­vételére akkor is érvényben van, ha az első (előző) házassági kötelék (ami a máso­dik érvénytelenségét okozta) semmissége a második (akárcsak polgári) házasság- kötés után került kinyilvánításra.30 A házasság megkísérlésének tekintendő az, amikor a házasság (akár csak pol- gárilag is) érvényes megkötéséhez minden egyéb követelményt megtartottak, és az adott jogrendszer szerint a házasság alapvetően érvényesnek lenne mondható. Ez jelentheti akár a kánoni formát, akár az illetékes polgári hatóság által elismert házasságkötési forma megtartását, vagy más felekezet érvényesnek tekintett há­zasságkötési formáját. Kérdés azonban, hogy milyen házasság megkísérlése hoz­za létre a szabálytalanságot. A kánoni házasság-meghatározás teljesen egyértel­mű: egy férfi és egy nő között jön létre. A polgári jogrend azonban több országban ettől eltér, és a homoszexuális kapcsolatokat is házasságnak tekintik, illetve házas­sággal egyenértékűnek veszik a bejegyzett élettársi kapcsolatokat is (pl. common law union). A válasz két oldalról közelíthető meg. Az egyik verzió szerint minden olyan „házasságkötés” szabálytalanságot okoz, ami az adott területen házasságnak minősül, így pl. egy homoszexuális kötés is. A másik értelmezés szerint csak olyan kísérlet eredményezi a szabálytalanságot, ami a kánoni (katolikus) házas­ságfogalomnak megfelel, azaz egy férfi és egy nő kapcsolata. A 18. kánonban le­írtjogok gyakorlását korlátozó és büntetéseket alkalmazó törvények szoros értel­mezését előíró kánon itt nem tűnik alkalmazhatónak, ugyanis a szentelési szabály­talanság nem jelenti a személy jogainak korlátozását, hiszen a szent rend felvételé­re senkinek sincs joga, illetve a szabálytalanság nem minősül büntetésnek. Azt azonban nyugodtan mondhatjuk, hogy mivel a szabálytalanságok célja a szent rend méltóságának védelme jelen esetben is alkalmazható akár a legtágabb értel­mezés is, hogy valóban méltó személyeket engedjenek csak a rend felvételére. Itt is érvényes az 1029. kánon előírása, hogy „A rendeket csak azoknak adják fel, [akik] (...) mindent figyelembe véve (...) jó erkölcsűek (...)”. A szent rend, ami a házasság érvénytelenségét okozhatja, értelemszerűen csak a férfit kötheti. A gyakorlatban arról a diakónusról van szó, aki házasságot kísérel meg, és szeretné az áldozópapságot is felvenni, de ide tartozik az a pap is, akit eset­legesen püspökké szentelnének, ha korábban házasságot kísérelt meg. Szabályta­lanság alá kerül az a megözvegyült állandó nős diakónus, aki és felmentés nélkül új házasságot kísérelt meg. Ha pl. számára idővel kiderül, hogy ez a második há­zassága a felmentés hiánya miatt érvénytelen volt, és fel szeretné venni az áldozó­papságot, szabálytalanság miatt nem szentelhető. A nyilvános, örök, tisztasági fogadalom kötheti mind a férfit, mind a nőt. A sza­bálytalanság létrejöttéhez mind a négy feltételnek egyidejűleg fenn kell állnia, va­29 HUELS, J. M., Liturgy and Law, 207. 30 PROVOST, J. H., Dispensation from the Irregularities of Schism and Attempted Marriage, 313.

Next

/
Oldalképek
Tartalom