Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok
A SZENT REND FELVÉTELÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYTALANSÁGOK 31 V. Szent kötelékek elleni bűnök Ha valaki - akár csak polgárilag is - házasságot kisérel meg, úgy, hogy őt magát vagy az asszonyt házassági kötelék vagy nyilvános, örök tisztasági fogadalom, vagy őt a szent rend akadálya akadályozza az érvényes házasság megkötésében, szentelési szabálytalanság alá kerül. (1041. kán. 3. sz.). A „legyen egyszer nősült (...)” megállapítás a szent rend felvételével kapcsolatban a legősibb, biblikus tradícióra vezethető vissza. Ennek hátterében nem elsősorban a többszöri házasságkötés tilalma áll, hanem a házasság felbonthatatlansá- ga elleni vétségen van a hangsúly, hiszen abban az időben a házasság felbonthatat- lanságának terjedelme még nem volt a mostanihoz hasonló módon egyértelműen megfogalmazva, ami mögött a zsidó és pogány hagyományok álltak. A klasszikus felfogás szerint kétféle kötelékről beszélhetünk egy ember esetében: a testi kötelék a házasság köteléke, illetve a lelki kötelék, a szerzetesi fogadalom vagy az egyházi rend szentségében való elköteleződés. Ezekben az esetekben a házasságot megkísérlő személy egy olyan isteni törvény (házasság egysége és felbonthatatlansága - 1085. kán.) illetve különleges kötelezettséget meghatározó egyházi törvény (cölibátus - 1087. kán.; illetve örök tisztasági fogadalom - 1088. kán.) ellen vét, ami megkérdőjelezi a szent szolgálatra való lelki alkalmasságát. Csak a felsorolt okok miatt érvénytelenül kötött (megkísérelt) házasság tartozik ide, az érvényes vagy érvényes és szentségi házasság, valamint a más okok miatt érvénytelen házasság nem. Az érvényes házasság az 1042. kánon 1. pontja szerint házassági akadályt hoz létre. A többszöri házasságkötésnek, vagyis a szukcesszív bigámiának a mai jogban már semmilyen jogkövetkezménye nincs a szent rendek feltételével kapcsolatban. Noha az 1394. kánon alapján a házassági kísérlet a klerikusok és az örökfoga- dalmas szerzetesek számára büntetendő cselekmény is egyben és a szerzetesi intézményből (és az apostoli élet társaságának intézményéből vagy a világi intézményből) való azonnali elbocsátással is jár, valamint az 1329. kánon szerint a bűntársak is büntetendők, itt mégsem a büntetendő cselekmény vagy az abból fakadó büntetés a szabálytalanság alapja, vagyis ez a szabálytalanság sem ex delicto a hagyományos értelemben véve. A szabálytalanság magából a cselekedetből származik függetlenül attól, hogy az illetőre szabtak-e ki büntetést vagy sem: ha a házassági kísérlet megtörtént, akkor beállt a szabálytalanság. A házassági kötelék, ami a házasság érvénytelenségét okozza, kötheti akár a férfit, akár az nőt. A kánoni formára kötelezettek tisztán polgári házassága (vagyis ha valamelyik félnek tisztán polgári házassága volt és ezután kísérelt meg második házasságot) nem létező házasságnak minősül, igy az nem is hozza létre a szabálytalanságot, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a fenti három akadály legalább egyike fennállt. Mivel a szabálytalanságok nem szűnnek meg az azt előidéző ok megszűnésével (pl. polgári válás, házastárs halála, házasság rendezése), jelen esetben is felmentés kell a szabálytalanság megszüntetéséhez. Bár a korábbi házassági kötelék (ligamen) házassági akadálya csak az érvényes házasságokból jön létre, viszont mivel az 1060. kánon szerint a házasságot jogked
