Kánonjog 18. (2016)

TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok

A SZENT REND FELVÉTELÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYTALANSÁGOK 25 akadály, azaz a szabálytalanság esetén mindig az illetékes hatóság felmentése szükséges, még akkor is, ha a szabálytalanságot kiváltó körülmény esetleg meg­szűnt. Jelen cikkünkben a szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságokat, vagyis azokat az örökös akadályokat fogjuk vizsgálni, amelyek a szent rend felvé­telét korlátozzák. A hatályos Codex nem tesz különbséget az ex delicto és ex defectu szabályta­lanságok között, noha eredet szempontjából ezek ma is léteznek.5 Az 1041. kánon 1. pontjában szereplő pszichés betegség tekinthető az egyetlen ex defectu szabály­talanságnak. Az 1041. kánon 5. pontjában levő csonkítás például viszont már a cselekedet miatt (ex delicto) minősül szabálytalanságnak és nem a „csonkaság” miatt, ami alapvetően ex defectu szabálytalanság lenne. Mivel a Codex egyik kife­jezést sem használja, úgyhogy nem szükséges különbséget tennünk a két kategória között. III. Pszichés betegségek Szabálytalanság miatt nem veheti fel a rendeket az, aki valamilyen elmebeteg­ségben vagy más pszichés betegségben szenved, melyről szakértők meghallgatása után úgy ítélik, hogy az alkalmatlanná teszi őt a szolgálat megfelelő ellátására (1041. kán. 1. sz.) A kánon eredeti latin szövegében az „Inhabilis iudicatur ad ministerium rite implendum” mondat szerepel, azaz alkalmatlanság kerül megnevezésre. A jelen kánonhoz mondanivalójában és tartalmában nagymértékben hasonló az 1095. ká­non, mely a házasságkötésre nyilvánítja képtelenné a különféle betegségekben szenvedőket, az incapacitas szót használja, azaz a képtelenséget. A két kifejezés között jelentős különbség van. Az inhabilis szó kilenc kánonban, összesen tíz he­lyen szerepel a CIC-ben6, és mindig a személy valamely cselekedet végzésére való alkalmatlanságát, azaz jogképtelenségét jelenti. A kánon szövege szerint nem maga a betegség az, ami az illetőt inhabilis-szá teszi, hanem a betegségből fakadó következmény, vagyis az a tény, hogy a beteg­ség miatt nem tudja a szent szolgálatot ellátni. Ezt támasztja alá, hogy a kánon már egyetlen betegségre sem mondja kifejezetten, hogy az abban szenvedő ember alapvetően szabálytalanságban lenne a rend felvételére és képtelen a szolgálat el­látására, hanem csak arról beszél, hogy a betegség következtében válik arra alkal­matlanná, inhabilis-szá. Nincs különbség a szövegben azzal kapcsolatban, hogy az adott betegség csak egy bizonyos szolgálatra teszi az illetőt alkalmatlanná (pl. gyóntatás, misézés) vagy minden szolgálatra (prédikálás, tanítás, egyéb szentség- és szentelménykiszolgáltatás stb). Lehetséges, hogy egy betegség megléte egy bi­zonyos területen korlátozza a szent szolgálat végzését, de az illető más területen még alkalmas maradhat a feladatokra. 5 MILITE, P., La tutela penale dell'ordine sacro in ordine alle irregolarita ex delicto a riceve gli ordini nel codice di diritto canonico dei 1983, Roma 1999. 6 CIC Cann. 10, 14, 15 § 1, 171 § 1, 412, 539, 544, 1041, 1073.

Next

/
Oldalképek
Tartalom