Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok
26 Artner Péter A kánon a pszichés betegségekkel kapcsolatban tágan fogalmaz. Nem szűkíti le semmilyen területre az alkalmatlanságot. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány olyan betegség, ami szabálytalanságot eredményezhet: alkoholizmus, drog- függőség, mániás depresszió, súlyos neurózisok, pánikbetegségek, kényszercselekedetek, Alzheimer-kór, Pick betegség, Creutzfeldt-Jakob szindróma (halált okozó gyors demencia), Korsakoff-szindróma (alkoholtól való elbutulás), Huntington kór (akaratlan cselekedetek, szellemi leépülés). Tourette-szindróma, paranoiás skizofréniából származó képzelgések.7 Ezeknek a betegségeknek a meghatározása sokszor nehézkes, főleg ha az bizonyos szempontból még a látens vagy korai szakaszban van. A kánon ezért írja elő szakértők közbejöttét. A mondatban a szakértő szó többes számban van, vagyis legalább két szakértőt kell meghallgatni az ügyben. Az ő véleményük nemcsak a szentelésről határozó püspök döntésének szubjektivitását csökkenti, hanem, mivel a püspök általában nem szakértő, a szakmai tanácsuk segíti őt a megfelelő álláspont kialakításában. A szakértők véleménye feltételezhetően objektív, és ezeknek az objektív véleményeknek kell elvezetnie a püspököt az erkölcsi bizonyosságra, ami alapján dönt. Azonban sem ebben az esetben, sem általában az egyházi eljárásokban nem köteles a szakértő(k) állásfoglalását a döntést hozó hatóság elfogadni.8 A szakértők alkalmazására általánosságban azok az irányelvek vonatkoznak, amik az eljárásjogban találhatók.9 A kánon nem nevesíti, hogy milyen fajta szakértőkre van szükség. Feltételezhető, hogy orvos-szakértőnek, pszichiáternek, de legalább pszichológusnak kell lennie, különösen olyannak, aki az adott betegségtípus vagy a szentelendő leendő működési területének ismerője. A szakértőknek, illetve az ő véleményüket figyelembe vevő elöljárónak három területen kell döntenie, illetve a saját álláspontját kialakítania: (1) a betegség megléte; (2) a betegség cselekvést korlátozó hatásai; (3) a betegségből fakadó korlátok szent szolgálatot akadályozó hatásai. Ezek közül az első kettő inkább az orvosi, míg a harmadik inkább a lelkipásztori területre vonatkozik. A szövegben szereplő „szenved” (laborat) szó a betegség jelen időben való fennállására enged következtetni, vagyis egy múltbeli betegség alapján már nem lehet valakit szabálytalannak tekinteni, ellentétben az CIC (1917) 984. kánon 3. pontjában10 leírtakkal.11 Velasio De Paolis külön felhívja a figyelmet a kánonban szereplő rite szóra: szerinte nem a személy megítélésén van elsősorban a hangsúly, hanem az általa elvégzett cselekedett megfelelőségén, vagyis azt kell vizsgálni, hogy képes-e az ille7 BEAL, J. P,— CORIDEN, J. A— GREEN, T. J. (ed.), New Commentary on the Code of Canon Law, New York - Mahwah 2000. 1215. 8 Communicationes 10 (1978) 197. 9 Vő. 1574-1581. kánonok. 10 „(...) possessi sunt vel fuerunt (...)”. 11 Marzoa, Á. — MIRAS, j. — RODRlGUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, Montreal-Chicago IL 2004. III/1. 985 (GONZALEZ DE VALLE, J. M.).
