Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok
24 Artner Péter I. Általános követelmények a szenteléshez Míg az érvényes szentelésnek kezdettől fogva két kritériuma volt: a szentelen- dőnek ( 1 ) férfinak és (2) megkereszteltnek kellett lennie ( 1024. kán.), a rend megengedett felvételéhez több tényezőnek is teljesülnie kell. Ezek között találunk általánosabb előírásokat, melyek a következők: a szentelendő személy legyen megbérmálva (1033. kán.), adjon be saját kézzel írt és aláírt kérelmet, majd az admissio szertartásával vegyék fel ajelöltek közé, kivéve, ha már örökfogadalmas szerzetes (1034. kán). Vegye fel és megfelelő ideig gyakorolja a lektori és az akolitusi szolgálatot (1035. kán.), adjon át egy saját kezűleg írt és aláírt nyilatkozatot a saját püspökének vagy az illetékes nagyobb elöljárónak, melyben kijelenti, hogy önként és szabadon kívánja felvenni a szent rendet, véglegesen az egyházi szolgálatra kívánja szentelni magát, és egyben kéri, hogy bocsássák az illető rend felvételére (1036. kán.). Vállalnia kell a nőtlenséget, de nincs szükség a nőtlenség külön formában történő vállalására, ha az illető szerzetes intézményben tett már örök fogadom alatt van(1037. kán.). A szentelés előtt legalább ötnapos lelkigyakorlaton kell a szentelendőnek részt vennie (1039. kán). Emellett kellő szabadsággal kell rendelkeznie a rend felvételére, arra senkit sem szabad3 bármi módon vagy bármi okból kényszeríteni ( 1026. kán.), megfelelő tanulmányokat kell végeznie legalább öt éven keresztül (1027-1028. kán. 1032. kán.), valamint szükséges, hogy betöltse a kellő életkort, ami átmeneti diakonátus esetén 23 év, papság esetén 25 év és minimum 6 hónap diakónusi szolgálat. Az állandó nőtlen diakonátus szentelési korhatára 25 év, állandó nős diakónusok esetén ez 35 év és szükséges, hogy a feleség is a beleegyezését adja. A püspöki konferenciáknak joguk van arra, hogy az áldozópapsághoz és az állandó diakonátushoz magasabb kort írjanak elő (1031. kán.). II. A SZABÁLYTALANSÁGOK ÉS AKADÁLYOK CSOPORTOSÍTÁSA A fent felsorolt követelményeken túl az 1041. és 1042. kánonok olyan szabálytalanságokat és akadályokat sorolnak fel, amitől a szentelendőknek menteseknek kell lenniük, hogy a rendeket megengedetten vehessék fel. Ezen belül két csoportot különböztethetünk meg: az egyszerű akadályokat és szabálytalanságokat, más néven örökös akadályokat4, valamint mindkét csoporton belül vannak azok, amelyek a rend felvételét illetve a már felvett rend gyakorlását korlátozzák. Az egyszerű akadályok esetén magának az akadálynak a megszűnésével automatikusan megszűnik a felvételre vagy gyakorlásra vonatkozó korlátozás, míg az örökös 3 A „nefas est” jelentése: a legszigorúbban tilos. Ezt a leghatározottabb tiltási formát mindössze négy alkalommal használja a Codex: A gyónási titok megsértésével kapcsolatban (983. k.), az eucharisztikus színek egymástól külön, vagy szentmisén kívüli átváltoztatásának tiltása kapcsán (927. k.), a szentek ereklyéi eladásának tiltásánál (1190. k.) illetve a most idézett alkalommal. 4 Komoly különbség van a házassági akadályok és a szent rendekkel kapcsolatos akadályok között. Míg a házassági akadályok inhabilitáló törvények, azaz a személyt jogképtelenné teszik az érvényes házasság megkötésére, a most tárgyalt akadályok sem a rend felvételét, sem pedig annak gyakorlását nem érvénytelenítik.
