Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Egészségügyi témák a középkori egyházjogban
12 Erdő Péter Akinek születésénél fogva a természetesnél több végtagja volt, és azt levágta, nem utasították el a felszentelését, hacsak emiatt nem vált alkalmatlanná vagy túlságosan torz megjelenésűvé37. Különböző elmebetegségek, pszichés betegségek és neuropátiák is a felszentelés akadályát képezték. Ezek megnevezése sokszor általános és a mai orvosi fogalmakkal nem mindig azonosítható, például „démoni megszállott”, „holdkóros”, főként pedig furiosus. Ez utóbbi fogalom más jogi összefüggésben is megjelenik. 4. Elmebetegségek, pszichés betegségek Az elmebetegségek és pszichés betegségek körében központi fogalom volt az őrült, vagyis a furiosus kategóriája. Maga a kifejezés a dühöngésre utal. Az ilyen értelemben vett őrültekről jelentették ki, hogy nem tehetnek vallomást, illetve szerzetesi fogadalmat és nem vállalhatnak kötelezettséget sem Isten, sem az emberek előtt, mivel ez egészséges elmét kíván, amivel az ilyen beteg nem rendelkezik38. Az őrült cselekvőképtelenségéből fakad, hogy végrendelkezni sem képes, így még ha lelkének javára vallásos célra rendelné is összes javait, az sem volna érvényes39. Az ilyen személy büntetőjogi értelemben sem beszámítható, mégpedig sem a bűnösség, sem a büntethetőség szempontjából40. Hogy megkeresztelhető-e, arra nézve az ősi alapelv az volt, hogy az őrültek és az eszük használatával születésük óta nem rendelkezők, akiknek világos pillanataik sincsenek, ugyanúgy megkeresztelhetők, mint a kisgyermekek, tekintettel az egyház hitére. Azok az elmebetegek viszont, akik korábban épelméjüek voltak, akkor keresztelhetők meg, ha abban az időben, amikor értelmüket használták, szándékukban állt a keresztsé- get felvenni. Az ilyeneket később, ha megőrültek is, akár akaratuk ellenére is meg kellett keresztelni. Ha azonban világos időszakaik is voltak, akkor kellett őket megkeresztelni, ha ilyen állapotban kérték. Ha újra kitört rajtuk a betegség, utóbb is megkeresztelhetők voltak, ám a szerzők helyesebbnek tartották ilyenkor kivárni a világos pillanatokat, kivéve, ha a beteget életveszély fenyegette41. Az őrültek nem csak bűncselekményt, de jogtalanságot, jogsértést, sértést (iniuria) sem követhettek el. Ilyet csak elszenvedhettek42. A különböző nevekkel illetett elmebetegségek az egyházi rend szentsége felsőbb fokozatainak felvételét akadályozták, szentelési szabálytalanságnak minősültek43. 37 Vö. Glossa ordinaria in D. 55 c. 6 v. Digiti: ed. Decretum Gratiani emendatum et notationibus illustratum una cum glossis, Venetiis 1584. 383: Forte si haberet superfluos digitos, eos posset praecidere; lehetséges ellenérvként említi, hogy Isten semmi feleslegeset nem teremtett bennünk - vö. D. 35 c. 2; FUMO, B., Summa Armilla, v. Corpore vitiatus, nr. 6: 281. 38 X 3. 31. 15; vö. pl. Nicolaus de Tudeschis (Panormitanus), Commentaria ad X 3. 31. 15, nr. 2. 39 X 3 . 25 . 3. 40 Clem. 5. 4. 1. 41 FUMO, b., Summa Armilla, v. Baptismus, nr. 58: 119. 42 C. 15 q. 1 c. 2; Dig. 47.10.3. 43 D. 33 cc. 2-5.
