Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A "peccatum" és a "vitium" eltérő megítélése a kánonjogi források tükrében
A „PECCATUM” ÉS A „VITIUM” ELTÉRŐ MEGÍTÉLÉSE. 65 feloldozást.56 Fontos megjegyeznünk, hogy Joseph GOERING 2008-ban felhívta a figyelmet egy valószínűleg 1155 és 1165 között íródott Homo quidam című rövid műre (Avranches, Bibliothèque Municipale, Ms. 136), amely a plébániai használatról tanúskodik és a gyónás kortárs folyamatát rögzíti. A benne olvasható szöveg szerint, miután a gyónó megtette bűnbevallását, a gyóntató további kérdéseket fogalmaz meg a „hét főbűn és a tízparancsolat alapján”.57 Ez a kéziratos forrás jól mutatja, hogy a vitium capitalium-ok, ha nem is a gyónás kötelező anyagaként, de a bűnöket és a bűnbánó lelki habitusát feltáró eszközként fontos szerepet játszottak az érett középkori penitenciális gyakorlatban. A bűnbánatról alkotott teológiai felfogás fejlődésében AQUINÓI SZT. TAMÁS Írásai döntő szerepet töltöttek be. A Summa Theologiae-ben önálló questio-1 szentelt a vitium-okmk és a bűnöknek (Questio 71: De vitiis et peccatis secundum se)58, valamint a bűnök kategóriáinak (Questio 72: De distinctione peccatorum).59 A Questio 71 -ben külön artikulusokra bontva beszélt a vitium-ról az erényekkel60, majd az emberi természettel való összehasonlításban61; a vitium-ról és az abból fakadó cselekményről62; de felvetette azt a kánonjog számára jelentős kérdést is, hogy vajon minden bűn egyúttal valamely cselekményben történő megnyilvánulást is jelent-e.63 Szt. Tamás Arisztotelész, Ciceró és Szt. Ágoston véleményének figyelembevételével megállapítja, hogy a vitium és az erény (virtus) ellentétben állnak egymással.64 Hasonló módon, a vitium és a peccatum ellentétes az emberi értelem rendjével és az örök törvénnyel. Mivel azonban az emberi természet kettős, azaz értelmi és érzési szinten álló; így állítható, hogy a vitium és a peccatum az értelem rendjével ellentétes, pusztán érzési szinten álló emberi természet előtérbe kerülésén alapszik.65 A 3. artikulusban a vitium és az azon alapuló cselekedet problémáját Szt. Tamás a potentia — actus tan alkalmazásával oldja meg. A vitium folyamatos jelenléte a személyben rossz habitust - a bűnök elkövetésére alkalmas intenciót - eredményez. A megvalósuló cselekedet (actus) viszont túlmutat a cse56 RADÓ, P., Enchiridion liurgicum, II. 777-780. 57 GOERING, J., The Internal Forum and the Literature of Penance an Confession, 396-397; vö. MICHAUD-QUANTIN, P. (ed.), Un manual de confession archaïque dans le manuscrit Avranches 136, in Sacris erudiri 17 (1966) 5-54. 58 S. THOMAS AQUINATIS, Summa Theologiae, II. 467-476. I-II q. 71. 59 S. Thomae AQUINATIS, Summa Theologiae, II. 476-487. I-II q. 72. 60 S. THOMAE Aquinatis, Summa Theologiae, II. 468-469. I-II q. 71 a. 1. 61 S. THOMAE Aquinatis, Summa Theologiae, II. 469-470. I-II q. 71 a. 2. 62 S. THOMAE Aquinatis, Summa Theologiae, II. 470-471. I-II q. 71 a. 3. 63 S. THOMAE Aquinatis, Summa Theologiae, II. 472-474. I-II q. 71 a. 5. 64 I-II q. 71 a. 1: (...) Unde in plus se habet vitium quam aegrotatio vel moribus: sicut etiam virtus in plus se habet quam sanitas: nam sanitas etiam quaedam virtus ponitur in Physic. Et ideo virtuti convenientius opponitur vitium quam aegrotatio vel moribus. S. THOMAE AQUINATIS, Summa Theologiae, II. 469. 65 I-II q. 71 a. 2: (...) Ad tertium dicendum quo din homine est duplex natura, scilicet rationalis et sensitiva. Et quia per operationem sensus homo pervenit ad actus rationis (...) Ex hoc autem vitia et peccata in hominibus proveniunt, quod sequuntur inclinationem naturae sensitivae contra ordinem rationis (...) Unde eiusdem rationis est quod vitium et peccatum sit contra ordinem rationis humanae, et quod sit contra legem aeternam (...). S. THOMAE AQUINATIS, Summa Theologiae, II. 470.
