Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus egyház és az állam kapcsolata, különös tekintettel az egyházfinanszírozás elveire
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KAPCSOLATA... 51 Alapelv tehát, hogy a sajátos vallási céljaink legyenek a legfontosabbak, s ezek megvalósítását tekintsük legfőbb feladatunknak, s ennek anyagi hátterét főleg a hívek támogatása kell, hogy biztosítsa.27 Ha szerények és egyszerűek vagyunk, úgy, ahogy azt az Úr Jézus elénk élte, viszonylag kevés anyagi háttérrel is nagyszerű eredményeket érhetünk el. Ebből a szempontból ez az egészséges függetlenség a kormányzat számára a legfontosabb érvényesítendő szabály. Az egyházi célokból világosan látszik egyrészt az, hogy az egyház nem helyettesíti az államot és ezért nem is riválisa, másrészt pedig az egyháznak is szüksége van anyagi javakra, éspedig főleg a hívek, a társadalom által már megtermelt javakra. Ebből a szempontból az egyház tehát feltételezi az állami létet, vagy legalább a világi tekintélyt. 3. Az egyes modellek és értékelésük Tudjuk, hogy az alapvető bevételi forrás a hívek önkéntes és kért hozzájárulása. Am ez a gyakorlatban nem szokott elég lenni, főleg, ha a vallásszabadságot alapvető jogként értelmezzük, vagyis úgy, hogy azt az államnak védenie, gyakorlását garantálnia kell, azaz a közérdek, a közjó nélkülözhetetlen részeként kell kezelnie. Az államok az egyházi hatóságokkal való tárgyalások eredményeként, vagy egyoldalú intézkedésként nagy vonalakban az alábbi finanszírozási rendszereket vagy valamilyen kombinációjukat alkalmazzák:28 Első megállapításunk, hogy az állam semlegessége nem értéknélküliséget jelent, hanem azt, hogy az állam az általa elfogadható világnézeteket, vallásokat elismeri és arányosan támogatja anyagilag is. Öt fő modellt ismer a történelem: 1. A hagyományos államegyházi viszonyok között a vallási kiadásokat az államháztartás fedezi, legalábbis az államvallás vonatkozásában. Erre a célra külön vallásalapot különít el az állam, melyből fizetik a kultusz kiadásait, a lelkészek fizetését és egyéb fontos vallási intézmények fenntartását. Ez a modell, bár biztonságot ad, mégsem igazán szerencsés, mivel több vallású országban diszkriminatív, illetve bizonyos értelemben infantilizálja a vallási hatóságot, valamint hosszabb távon függőséget létesít. Ez a függőség azt jelenti, hogy az állam érdekeinek alárendeli magát az egyház, vagyis afféle vazallusként viselkedik az állammal szemben. Ez a tény az egyház identitását és szabadságát gyengíti, vagy végső esetben ellehetetleníti. 2. Az egyházi adó modellje: Ez a modell az államegyházi keretek közt is érvényesíthető, illetve az állam és egyház elválasztását érvényesítő társadalomban is alkalmazható. Itt már a polgárok nyilatkoznak vallási hovatartozásuk felől, s ennek megfelelően az állam vagy 27 Megjegyezzük, hogy a hívek adományai az idők során olyan vagyonhoz juttathatják az egyházat, melyek konkrét célra rendelésével vezetői rendelkeznek. Olyan alapokra kell itt gondolnunk, melyek az egyházi intézmények fenntartását hivatottak biztosítani, függetlenül attól, hogy a hívek épp adományoznak-e ilyen célra. így az egyháznak lesznek bizonyos tartós belső forrásai is, melyek a fentiek alapján meghatározó jelentőségűek. 28 Itt főleg Schanda Balázs tanulmányaira támaszkodunk, vő. SCHANDA B., Az egyház működésének anyagi alapjai, in Vigília 60 (1995) 831-839; 61 (1996) 13-18 és 101-110; valamint SCHANDA B., Megfontolások az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységéről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 4.§ (2) és (3) bekezdéséről, in Magyar Közigazgatás 2003/5 280-291.
