Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus egyház és az állam kapcsolata, különös tekintettel az egyházfinanszírozás elveire
52 KuMiNETZ Géza segít az adó beszedésében, vagy egyenesen maga szedi azt be, s utalja át az illetékes vallási szervezetnek. Ez a szisztéma megkívánja polgáraitól a vallási hovatartozás deklarálását, ami egy vallásbarát és vallásilag toleráns közegben jól is működik, ám a vallást lenéző vagy közönyös, netán üldöző társadalomban nem igazán érvényesíthető modell.29 Ennek a modellnek az előnye, hogy az egyházi pénzháztartás viszonylag stabil (közvetlenül nem kell megdolgozni érte), ám az állami kényszer ma többnyire nemtetszést vált ki a polgárokból, illetve a hívek nem kellően motiváltak ebben a rendszerben az adakozásban és az áldozatvállalásban. További hátránya, hogy ha csak a vallásos embereknek kötelező ilyen adót fizetni, akkor a hívek egy része kilép az egyházból, de nem azért, mert elfogadhatatlan számára a katolikus vallás, hanem azért, mert nem akar még egy adót fizetni, olyat, amit más polgároktól nem kíván az állam.30 3. Az egyházi hozzájárulás modellje-. Ez a szisztéma alapvetően az egyháztagsághoz fűződő magánjogi kötelezettséget jelenti. A hozzájámlás mértékét az illetékes vallási szerv állapítja meg, veti ki és gondoskodik behajtásáról. Ez a rendszer „átmenet az egyházi adó és az adományozási-gyűjtési rendszer között, ha az állami kényszer lehetősége folytán inkább az előbbihez áll is közelebb. (...) Az egyházi hozzájámlás nagyobb önállóságot biztosít az egyházaknak mind a hozzájámlás kialakításában, mind gyakorlatában. Az egyház közvetlen kapcsolatba kerül tagjaival, és a hívők nagy része nemcsak jogilag, de ténylegesen is önkéntes áldozatként és nem adóként tesz eleget fizetési kötelezettségének”.31 4. Az adományozási-gyűjtési rendszer. Ez a modell azokra az országokra jellemző, melyek radikálisan elválasztják a világi és vallási hatalmat. A hívek önkéntes adományai tartják fenn így az egyes egyházi intézményeket és segítik a vallási célok megvalósulását. Ebben a modellben az adományozás alapvetően rendszeres, s nem alkalmi jellegű,32 amit ha helyesen értünk, nem kevesebb, mint az az összeg, amit az állam adók vagy az egyházalap formájában juttat a vallási szervezeteknek. Ennek a modellnek előnye az önkéntesség, hátránya viszont az, hogy így az egyház a hívek, vagy azok egy tehetősebb kisebbségének lesz kiszolgáltatva, ami pedig ismét identitás-zavarokhoz vezethet. Csak olyan országokban válik be ez a modell, ahol a hívek készségesen szolgálják az egyházat, annak fő céljait helyesen látják és kellően azonosulnak azokkal. 5. Rendelkezés a jövedelemadó egy része felett: Ebben a modellben a polgárok az államnak befizetendő adójuk egy részéről, többnyire 1%-áról rendelkezhetnek valamely vallás vagy valamilyen jó cél javára, illetve ha nem rendelkeznek, akkor azt az állam jó célra juttatja. így az adóhányad feletti rendelkezési jog egyfajta új sza29 Erről részletesebben lásd: HAERING, S., Kirchenfinanzierung durch Kirchensteuer, in PAARHAMMER, H. (Hrsg.), Kirchliches Finanzwesen in Österreich. Geld und Gut im Dienste der Seelsorge, Tirol 1989. 347-357. FEHRNBERGER, G., Die Beitragsplicht der Gläubigen im Lichte des II. Vatikanischen Konzils, in PAARHAMMER, H. (Hrsg.), Kirchliches Finanzwesen in Österreich, 303-331. 30 Vö. CORECCO, E., Dimettersi dalla Chiesa per ragioni fiscali, in Apollinaris 55 (1982) 461-502. 31 Vö. SCHANDA, B., Az egyház működésének anyagi alapjai, 839. 32 Tehát nem perselypénz gyűjtéséről van szó.