Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az igazságtalan törvények és a vallásszabadság
KÁNONJOG 17 (2015) 15-22. ERDŐ Péter AZ IGAZSÁGTALAN TÖRVÉNYEK ÉS A VALLÁSSZABADSÁG* I. AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS A TÖRVÉNY; II. A TÖRVÉNY IGAZSÁGOSSÁGÁNAK ELVÁLASZTÁSA A KÖZJÓTÓL; III. VALLÁSSZABADSÁG ÉS OBJEKTÍV ÉRTÉKEK; KÖVETKEZTETÉSEK I. Az IGAZSÁGOSSÁG ÉS A TÖRVÉNY Napjainkban az igazságosság és a törvény fogalmát sokféle módon határozzák meg. Gyakran olyan jelentést tulajdonítanak nekik, amely a keresztény hagyománytól jelentősen eltér. Előre kell bocsátanunk, hogy amikor az alábbiakban igazságtalan törvényről beszélünk, az emberi, vagyis emberi törvényhozótól származó törvényeket tartjuk szem előtt. Az ókori görög-római gondolkodásra vagy akár még régebbi előzményekre visszamenő hagyomány szerint a törvény fontos, sőt lényegi tulajdonsága, hogy a közjóra mint objektív célra irányul, függetlenül a törvényhozó szubjektív szándékától* 1. A jó törvényhozónak a tökéletes igazságosság szem előtt tartásával kell szabályait megalkotnia2. Ez az ókori felfogás - például Sevillai Szent Izidor müveinek közvetítésével3 - erősen hatott a középkori gondolkodásra, különösen a kánonjogászok elméleteire. A skolasztika virágkorának teológiai elmélyülése tovább pontosította a törvény és a közjó kapcsolatának megközelítését. Aquinói Szent Tamás kimutatta, hogy a törvénynek mindig a közjóra kell irányulnia4. Szerinte a törvény az emberi cselekedetek szabálya, amelyeknek végső célja az egyén és a közösség boldogsága. Ennek elemeit képviseli a közjó, ezért kell a törvénynek erre irányulnia5. Ha egy szabály nem a közjóra irányul, nem lehet törvény. Ezt a szempontot a „második skolasztika” szerzői részletesen kifejtik. Már a Cajetanus néven ismert Tommaso da Vio bíboros kimondja, hogy azok a parancsok és még A jelen írás az európai püspöki konferenciák hittani bizottságai elnökeinek a Hittani Kongregáció által összehívott, 2015. január 12-től 15-ig Esztergomban tartott konferenciáján elhangzott előadás fordítása. Az olasz nyelvű változat Leggi ingiuste e liberta religiosa címmel megjelent a Folia Theologica et Canonica III (25/17) [2014]-ben (9-17). 1 Vő. PLATON, Hippias, 284d. UA., De legibus, 631b-c. ARISTOTELES, Eth. Nicom. 1094b. CICERO, De legibus, lib. Ill, cap. 1, n. 2. 2 Platon, De legibus, 630c. 3 ISIDORUS, Etymologiarum, lib. II, cap. 10, n. 6 (=lib. V, cap. 21), ed.: SAN ISIDORO DE SEVILLA, Etimohgias, edición blingüe (texto latino, versión espanola y notas por OROZ RETA, J. - MARCOS CaSQUERO, M.-A. - Diaz Y DIAZ, M.C.) [Biblioteca Autpres Cristianos 433], Madrid 1982. I. 374, 516. 4 THOMAS AQUINAS, STh I-II,q.90, a.2 „Utrum lex ordinetur semper ad bonum commune”. 5 Uo.
