Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Franco Anelli: Az egyetem, az új humanizmus és a tudás egysége
12 Franco Anelli gyünk tanúi, amelyek mindenestül tagadják a fejlődés hasznosságát, és azt radikálisan ember-ellenes, degradáló tényezőnek tartják”. Ilyen módon az ellentétes hibába esünk. “így végül nemcsak azokat a téves és igazságtalan irányokat utasítják el, amely felé olykor a fejlődés tart, hanem már magukat a tudományos felfedezéseket is, amelyek pedig, hajói hasznosítjuk őket, a növekedés alkalmas eszközeit jelentik mindenki számára. Egy fejlődés nélküli világ víziója az ember és Isten iránti bizalmatlanságot juttat kifejezésre”. A technikaközpontú szcientizmus és az irracionalizmus közti ellentmondáson csak úgy léphetünk túl, ha az emberi személy teljességére tekintünk és a világot is úgy szemléljük, hogy a valóság komplexitását nem veszítjük szem elől. Ekkor merül fel a kérdés, hogy a jelen nevelési rendszernek megfelelők-e. Például Edgar Morin szerint „A nevelésből mindinkább hiányzik a lehetőség az egyén, a polgár, az emberi lény alapvető és globális témáinak vizsgálatára és olyan tanítás, amely elkülönített diszciplínákból indul ki és nem azért táplálkozik belőlük, hogy feltárja a nagy problémákat, hanem lefojtja a természetes kíváncsiságot, amely a fiatalok tudatát jellemzi: Mi a fontos tudás? Ki az ember, mi az élet, a társadalom, a világ?”11 Ezt előre bocsátván az egyetemnek nem szabad lebecsülnie a most zajló kulturális átalakulásokat. Főként azt, hogy a fiatalok nyelvét, életstílusát már átjárja a digitális kultúra. Nyilvánvaló a különbség azok közt, akik „a nyomtatott könyv s a kimondott szó fiai” és azok közt, akik ismereteiket és személyes kapcsolataikat a számítógépen szerzik. Marc Prensky, amerikai író és tudós akinek a „digitális bennszülöttek” kifejezést köszönhetjük, még 2001-ben írta: „Meglepő számomra, hogy miközben élénk a vita az Amerikai Egyesült Államokban a képzés hanyatlásáról, gyakran figyelmen kívül hagyjuk a legfontosabb okot (...) A mai diákok már nem azok az alanyok, akiknek számára nevelési rendszerünket kifejlesztették (...) Igen radikális már a szakadék (...) A diákjaink mind, anyanyelvi szinten’ beszélik a számítógépek, a videojátékok és az internet digitális nyelvét.”12 Az egyetemi közösség nem kerülheti meg ezt a kérdést és nem kényszerítheti rá senki a leáldozóban lévő korszak módszereit és stílusát, hanem komolyan fel kell vetnie a nevelési-módszertani kérdést. Vállalnia kell a fáradságot, hogy újragondolja és újraszervezze az oktatási tevékenységet, új alapokon. IV. Az Egyetem és a tudás egysége A feladat az, hogy dolgozzunk ki rendszeres, szigorú és inkluzív látásmódot, kössük össze a külön fajta ismereteket, lépjünk túl a széttagoltságon és a valóság meg nem értésének veszélyén - ezek képezik az egyetem lényegét, ezek adják legitimitását. 11 MORIN, E., La voie. Pour l'avenir de l’humanité, Fayard 2011 (ford, olaszra: La Via. Per l’avenire dell’umanità, Milano 2012. 140). 12 PRENSKY, M., Digital Natives, Digital Immigrants, in On the Horizon IX/5 (October 2001). Megtalálható on-line formában: www.marcprensky.com
