Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Franco Anelli: Az egyetem, az új humanizmus és a tudás egysége
AZ EGYETEM, AZ ÚJ HUMANIZMUS ÉS A TUDÁS EGYSÉGE 13 A társadalom és az intézmények legérzékenyebb elemei az egyetemektől várnak segítséget, hogy összeegyeztessék a megismerés művészetét az élettel, a megérzés képességét a termelés képességével, a tudást az alkotással. Ezen felül, egyes vállalkozói szektorokban nő az igény olyan szakemberek iránt, akik képesek párbeszédet folytatni más specialistákkal, megértetik magukat a társadalommal és az intézményekkel. E téren a humán tanulmányoknak igen fontos szerep juthat. Elsősorban túl kell lépni azon a látásmódon, amely szinte kizárólag a mereven elkülönitett ismeretekre alapul. Ez a paradigma, főként a globalizáció korában, alkalmatlan arra, hogy választ adjon arra, amit Edgar Morin két kérdésben foglal össze: „hogyan adjuk tovább a komplexitást?” 13 és még ezt megelőzve „hogyan ismerjük fel a komplexitást?”14 Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a kérdéseket, cserben hagyjuk a tipikusan emberi szükségletet a szintézis iránt15 és szem elől tévesztjük a bölcsesség horizontját, amelynek mindig az elméleti ismeretekkel együtt kellene járnia. A megismerés széthullása láttán még égetőbb T.S. Eliot kérdésfeltevése: „Hol a bölcsesség, amit elveszítettünk tudásért? Hol a tudás, amit elveszítettünk az információért?”16 Meg vagyok róla győződve, hogy a katolikus egyetemek igen fontos választ tudnak adni erre a mélyről fakadó vágyra, és ez abból fakad, hogy egységes az emberképük. Nem létezik ugyanis a tudás egysége anélkül, hogy látnánk annak a végső és egységes értelmét, amit tanulunk és tanítunk. Ám ez nem zárhat el bennünket a párbeszédtől. Az emberek iránti szeretet, amit a hitből tanulunk, felebarátaink szenvedélyes meghal Igatóivá, teljes értelemben humanistává tesz bennünket. Ezzel kapcsolatban Hans Urs von Balthasar írt értékes sorokat: „Az, ami megkülönbözteti a keresztény humanizmust minden más humanizmustól a párbeszéd területén csak a végső ponton jelenik meg, mint készség a komoly esetekben. Itt furcsa dolog megy végbe: éppen a dialóguson túli képesség: hogy elkísérd felebarátodat jóval messzebbre, mint ameddig a dialógus eljuthat, éppen ez nyitja meg a keresztény szívet a lehető legteljesebb dialógusra.”17 Katolikus egyetemeink természetesen privilegizált helyek, ahol ápolni lehet a dialógust az emberivel, és ehhez különösen is hozzájárul a teológiai stúdium és még inkább az a tény, hogy ezt együtt végzik más tárgyakkal. Hajói megfontoljuk, noha a jelenlegihez képest nagyon más történelmi kontextusban, éppen ez volt alapítótok, Pázmány Péter nagy intuíciója. Ráébredt, hogy az egyetem nem csupán a papképzés nélkülözhetetlen eszköze, hanem az emberi társadalom számára is a növekedés és fellendülés záloga. És mint főműve, Az isteni igazságra vezérlő kalauz fontos lépést jelentett a magyar filozófiai nyelv kibontakozásában, ugyanígy a teológiai kar körül is irók, költők, fordítók, drámaírók és színészek csoportja alakult ki. 13 MORIN, E., L’età planetaria e la crisi dell'intelligenza, in Vita e Pensiero, 2/2014. 21-29. 14 Uo. 21. 15 MORIN, E., La compexité humanine, Paris 1994. 16 ELIOT, T.S., Choruses from ‘The Rock’, London 1936. 17 VON BALTHASAR, H.U., Cordula owerossia il caso serio, Brescia 1968. 117.
