Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A plébánosi hivatalból való elmozdítás
30 Artner Péter ben alakul ki az ellenérzés. Ilyenkor szükséges, hogy ez „becsületes és komoly plébániai hívok előtt” történjen, azaz olyanok előtt, akiknek szavuk és tekintélyük van a közösségben. Előfordulhat, hogy a plébánost az Egyház tanításának hirdetése miatt támadják olyan kérdésben, amiben a többségi társadalomi álláspontnak az egyház hivatalos tanításával ellentétes a véleménye. Ilyen lehet pl. az abortusz, fogamzásgátlás, eutanázia kérdése, fajgyűlölet elítélése, halálbüntetés megítélése, elváltak és a kánonilag rendezetlen életállapotban lévő újraházasodottak szentségekhez j árulása, papi nőtlenség, stb. Feltehetőleg a „becsületes és komoly plébániai hívok” szintén az egyház tanítását képviselik, ha pedig az o részükről támad az ellenérzés, akkor az valóban nem az egyház tanítása, hanem a plébános személyisége ellen van.40 Nem indokolt a plébános elhelyezése, ha rövid időn belül megszűnik az ellenérzés, illetve a megyéspüspök saját maga, vagy más közreműködésével megkísérelheti a kialakult feszültség rendezését. A „rövid idő” és az „ellenérzés” kifejezés tartalmának és fokának a meghatározása a megyéspüspök mérlegelési körébe tartozik. d. Plébánosi kötelességek súlyos elhanyagolása vagy megsértése Elmozdítható a plébános, ha a plébánosi hivatalával járó kötelességeket súlyos mértékben elhanyagolta vagy megsértette. Ahhoz, hogy az elmozdítás foganatosítható legyen, négy feltételnek kell teljesülnie: 1) súlyos legyen a vétek, ahogy a 193. kánon is súlyos okot követel meg a hivatalból való elmozdításhoz; 2) a plébánosi kötelességek (528-530, 532. kánonok.) területén történjen a mulasztás; 3) ez elhanyagolásban vagy megsértésben nyilvánuljon meg; e két szó Coccopalmerio41 szerint szintén hendiadyoin, tehát tágan értelmezendő; 4) kell, hogy az a figyelmeztetés után se szűnjön meg. A CIC 1741. kánonban felsorolt okok közül ez az egyetlen, ami kötelező jelleggel előírja a figyelmeztetést, hiszen ez az ok az, amely kifejezetten a plébános hanyagságára vezethető vissza. Maxima Cura42 még két figyelmeztetést követelt meg. Nem szükséges, hogy a figyelmeztetést maga a megyéspüspök adja ki,43 de Coccoplamerio szerint ordináriustól kell származnia.44 Erre a figyelmeztetésre nem érvényesek sem a kánoni figyelmeztetésre vonatkozó, sem pedig az 1338. kánon által leírt figyelmeztetést szabályozó előírások; az írásbeliség sem követelmény; de a bizonyíthatóság és az egyértelműség miatt célszerű írásba foglalni azt. Nem kell, hogy a figyelmeztetés tartalmazza elmozdítással való szankcionálás lehetőségét; valamint azt sem, hogy makacsság esetén a következmény elmozdítás lesz. Ellenben szükségesnek tűnik, hogy erre a hanyag plébános figyelmét felhívják. A megjavulásra, a büntetőkánonokhoz hasonlóan, akár időtartamot is meg lehet jelölni.45 Az 1396. kánon kifejezetten említi 40 BEAL, J. P,— CORIDEN, J. A.- GREEN, T. J. (ed.), New Commentary on the Code of Canon Law, New York - Mahwah 2000.2 1839 (PAPROCKl, T.). 41 COCCOPALMERIO, F., De causis ad amonitionem parochum requisitis, 295. 42 Decr. Maxima Cura, Can. 2. 43 Communicationes 11 (1979) 289. 44 COCCOPALMERIO, F., De causis ad amonitionem parochum requisitis, 295. 45 FULTON, d., Administrative Romoval of Diocesan Priests from the Office of Parochus: Causes and Procedure, 37.
