Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A plébánosi hivatalból való elmozdítás
A PLÉBÁNOS! HIVATALBÓL VALÓ ELMOZDÍTÁS 27 adott esetben akár büntetendő cselekmény is állhat, aminek esetében a megyéspüspök a büntetések alkalmazására előírt lépéseket köteles alkalmazni. Ahhoz, hogy a megyéspüspök a plébános elmozdítását kezdeményezze, a károkozásnak vagy zavarásnak súlyosnak kell lennie. Ha az nem súlyos, még ha hosszú ideig is tart, önmagában nem elegendő indok az elmozdításra.26 Az eset eldöntésében nem elsősorban a plébános személye fölött történik az ítélkezés, hanem a zavar vagy károkozás ténye fölött, ami nem biztos, hogy érinti a plébános felelősségét.27 b. Járatlanság vagy betegség A járatlanság (imperitia) nem feltétlenül a plébános hanyagságából vagy rossz szándékából származik. Nem egyezik meg a tudatlansággal, de eredhet abból. Lehet az alapja akár vétkes tudatlanság is, vagy egyszerű tapasztalatlanság. Ez utóbbi esetben a járatlanság idővel, a tapasztalat megszerzésével orvoslódik, a tudatlanság esetében pedig továbbképzésre van szükség. Az is elképzelhető, hogy az adott plébános lexikális tudása nagy, de a gyakorlatba nem tudja átültetni, vagy az emberekkel nem képes megfelelő kapcsolatot kialakítani.28 A jog nem határozza meg, hogy mi számít olyan „tartós szellemi vagy testi betegségnek”, ami alkalmatlanná teszi a plébánost feladatának hasznos ellátására. Valójában minden olyan betegség ide sorolható - legyen az veleszületett vagy szerzett - ami által a plébános alkalmatlanná válik az adott szolgálatra. A CIC (1917)-ben még a rite (megfelelő, elegendő) szó szerepelt, jelenleg az utiliter szót alkalmazza a CIC. Míg a régebbi megfogalmazás inkább a cselekvésre vonatkozott, a mostani inkább a cselekedet eredményére.29 A plébános feladatai azok, amik az 528-530, 532. kánonokban le vannak írva, azaz képesnek kell lennie mindazon feladatok ellátására, amik egy plébánosra hárulnak. Hogy mikor tudja „hasznos” módon ellátni a feladatát, azt a megyéspüspök ítéli meg.30 A tartós betegség, ami miatt alkalmatlanná válik feladatának betöltésére, nem feltétlenül örökös betegség, csak hosszan tartó. A régi Codex kommentálj ai általában egy évet meghaladó betegséget tekintettek tartósnak, de volt, amelyik már a hat hónapot, vagy éppen ellenkezőleg, csak a három évet is túllépő időszakot.31 Nincs jogi előírás azzal kapcsolatban, hogy a megyéspüspöknek kell-e valamilyen orvosi-szakértői véleményt beszereznie, mielőtt a döntését meghozza, azonban ez célszerűnek tűnik. Amennyiben a betegsége olyan természetű, hogy nem feltétle26 FULTON, D., Administrative Romoval of Diocesan Priests from the Office of Parochus: Causes and Procedure, 31. 27 Marzoa, Á. - MIRAS, J. - RODRÍGUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, IV/2. 2113 (MARZOA, Á.). 28 D’SOUZA, V. G, The Procedure for the Removal and Transfer of Pastors: Balancing the Rights, in Studies in Church Law 4 (2008) 299. 29 FULTON, D., Administrative Romoval of Diocesan Priests from the Office of Parochus: Causes and Procedure, 33. 30 COCCOPALMERIO, F., De causis ad amonitionem parochum requisitis, 285. 31 D’SOUZA, V. G, The Procedure for the Removal and Transfer of Pastors: Balancing the Rights, in Studies in Church Law 4 (2008) 301.
