Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A plébánosi hivatalból való elmozdítás
28 Artner Péter nül szükséges a plébános elmozdítása, segítséget is kaphat maga mellé (539. kán.) a feladatok elvégzéséhez, ami a CIC (1917)-ben mint lehetőség kifejezetten szerepelt is. Az, hogy egy ilyen betegség esetén a plébános elmozdítható, nem azt jelenti, hogy az illetőt el kell mozdítania és nem plébániai kormányzót kell kinevezni mellé; hanem azt, hogy a megyéspüspöknek joga van ilyen esetben a plébánost elmozdítani, és nem kötelező mellé kisegítőt kinevezni.32 Egy ilyen okból történő elmozdítás elleni felfolyamodásnál az Apostoli Szignatúra megvizsgálhatja, hogy volt-e kísérlet a kialakult helyzet segítő kinevezésének útján történő orvosolására.33 Ha azonban a plébános „valamilyen fajta elmebetegségben vagy más pszichés betegségben szenved, melyről szakértők meghallgatása után úgy ítélik, hogy az alkalmatlanná teszi őt a szolgálat megfelelő ellátására” (1041. kán. 1°), az 1044. kánon 2. § 2° alapján, akadály miatt nem gyakorolhatja a felvett rendeket, a megyéspüspöknek pedig kötelessége őt elmozdítani, nyugdíjba helyezni vagy betegszabadságra küldeni. A betegség alapja nemcsak pszichés betegség, hanem ún. szenvedélybetegség (vő. alkoholizmus, kábítószerfüggőség, stb.) is lehet. Ilyenkor nemcsak az elmozdításról kell a megyéspüspöknek intézkedni, hanem az illető szükséges gyógykezeléséről is.34 A betegség következtében létrejövő alkalmatlanság is lehet azonban relatív, hiszen önmagában az egyik plébánián (közösségben) való hasznosan tevékenységre való képtelenség nem akadálya, hogy egy másik plébánián vagy pasztorális feladatban, ne lenne képes a gyümölcsöző lelkipásztori munkára35: pl. saját betegségében más betegek előtt tanúságot tenni Krisztus kereszthordozásáról. c. A jó hírnév elvesztése A jó hírnév elvesztését, mint az elmozdítás okát már a Maxima Cura36 és a CIC (1917)37 is tartalmazta. E két forrásban még az odium plebis (a nép gyűlölete) kifejezés szerepelt, illetve csak férfiak (viros) előtti jó hír elvesztésére vonatkozott (amelyet szabad fordításban - figyelemmel a kortárs partikuláris gyakorlatra - magyar nyelven visszaadhatunk a „személyek” előtti jó hímév elvesztése kifejezés alkalmazásával), de a hatályos jogban már csak az aversio (ellenérzés) szó szerepel, ami egy lényegesen enyhébb megfogalmazás, bár a kánon lényege változatlan maradt, illetve hiányzik a férfiakra történő kifejezett utalás. Az enyhébb megfogalmazás ugyanakkor a megyéspüspök jogosultságát tágította ki: nem szüksé32 Marzoa, Á. — MIRAS, J. — RODRÍGUEZ-OCAftA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, IV/2. 2114 (MARZOA, Á.). 33 LOBINA, G., Procedura per la remozione dei parocci, in Monitor Ecclesiasticus 195 (1980) 152. Idézi: D’SOUZA, V. G, The Procedure for the Removal and Transfer of Pastors: Balancing the Rights, 301. 34 LaGGES, P. R., The Use of Canon 1044, § 2, 2° in the Removal of Parish Priests, in Studia Canonica 30 (1996) 31-69. 35 FULTON, D., Administrative Romoval of Diocesan Priests from the Office of Parochus: Causes and Procedure, 33. 36 Deer. Maxima Cura, Can. 1. 4°, 5°. 37 CIC (1917) Can. 2147 2. § 2°, 3°.
