Kánonjog 16. (2014)

KÖNYVSZEMLE

124

Könyvszemle

ző protestáns egyházak vonatkozásában. Ennek zárásaként kerül elemzésre az Egyháznak mint látható társaságnak a jelentése, különös tekintettel a „subsistit in” kifejezésre, azaz hogy a Krisztus által alapított Egyház a Katolikus Egyházban áll fenn. Ehhez a Szerző mind a Lumen Gentium-ot, az Unitatis Redintegratio-t, mind II. János Pál pápa Ut unum sint enciklikáját elemzi. A monográfiát nemzetközi szakbibliográfia záija (177-184).

Juhász Gábor Tamás alapvetően filozófiai és teológiai érvrendszerrel felépített munkája, a Tanítóhivatal számos dokumentumának bemutatásával és egységes összehasonlító analízisével minden bizonnyal tovább gazdagítja az Egyház önértelmezésével kapcsolatos tudományos vizsgálódást, egyúttal komoly adalékkal szolgál a krisztushívők státuszának megértéséhez és ekkleziológia megalapozásához.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.

SZOTYORI-NAGY Á., Házassági akadályok a bizánci akatolikus egyházak jogrendjében és alkalmazásuk a katolikus gyakorlatban (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae IV/I1), Szent István Társulat, Budapest 2014, pp. 292

A bizánci jog és az ortodox egyházak házassági akadályainak a katolikus kánonjog rendszerét érintő kérdéseit bemutató első részletes elemzést tartja a kezében az olvasó, amely eredeti formájában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetében került benyújtásra, doktori dolgozatként.

A Szerző széleskörű és alapvető kutatásokat végzett a témakörben megjelent nemzetközi szakirodalom lehetőség szerinti legteljesebb feldolgozása terén, egészen 2009-ig. A kötet öt nagy egységből áll. Az elsőben az ortodox egyházak fő jellemzői és tipológiája kerül összegzésre, amelyből kiemelkednek az egyes autokefál egyházak függetlensége mértékének, valamint a tekintély szerinti hierarchia bemutatásának szentelt oldalak (16-18). A jóval nagyobb lélegzetű második fejezet, a keleti katolikus egyházak jogrendjét úja le általánosságban (21-79). Ehhez a szerző a számos keleti jogi, történelmi és irodalmi forráson túl, alapvetően felhasználja a Piusz-Benedek féle első Codex iuris canonici-t (1917), a XII. Piusz által 1949 és 1958 között kiadott ún. Codex iuris canonici orientalis egyes motu prprióit (Crebrae allatae [1949. II. 22.]; Sollicitudinem nostram [1950. I. 6.]; Postquam Apostolicis [1952. II. 9.]; Cleri sanctitati [1957. VI. 2.]); a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait, különös tekintettel az Unitatis redintegratio-ra és az Orientalium Ecclesiarum-ra; az új latin Egyházi Törvénykönyvet és a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexét, valamint a 2005. január 25-én kiadott Dignitas connubii instrukciót.

Mindezek után tér rá Szotyori-Nagy Ágnes a bizánci házasságjog forrásainak részletes felsorolására és összehasonlító analízisére. Fontos felhívnunk a figyelmet az egyházi és a világi hatalom közötti kapcsolatot vizsgáló alpontra, amely számos adalékkal szolgál a házasságjog bizánci formájának egyedi alakulásához