Kánonjog 16. (2014)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 125 (81-87). Ehhez hasonlóan kiemelkedő értéke a kötetnek a világi jogi források (106-118), a nomokánonok (118-120), és az autokefál egyházak saját forrásainak egymástól elkülönített bemutatása (120-121). Egy mindmáig nyitott kérdés jelenlegi állását és megoldási lehetőségeit vizsgálja meg a Szerző, amikor mindezek tükrében egy majdani kodifíkáció realitásáról értekezik (132-138). A házasság fogalmi bemutatásának szentelt negyedik fejezetben (139-187) a római jogi házasságfogalom, mint előzmény, összehasonlítását használja fel a Szerző annak a megvilágítására, hogy milyen jellegű szemléletváltozás állt be a házasság tartalma tekintetében a bizánci jogban, miközben erőteljesen megmaradtak azok az intézményes jogi keretek és kategóriák, amelyek a klasszikus római házasságjogot jellemezték (139-145). Ehelyütt egy rövid szentségtani elemzés is gazdagítja a művet (147-151). A negyedik fejezet második fele (154-187) és a teljes ötödik fejezet a házassági akadályokat és azok hátterét világítja meg (188-266). A házassági akadályokat két fő csoportba sorolja a Szerző: a rokoni viszonyon alapuló akadályok (vérrokonság, sógorság, lelki rokonság, 189-222); és a rokonság körén kívül eső akadályok (vegyesházasság, szent rend, tisztasági fogadalom, fennálló házassági kötelék, 222-266). A konklúzió alapján egyértelmű, hogy a latin jogban bevett tipológiák nem képesek pontosan leírni a bizánci házasságjogot, ám ez nem a fejlettség, vagy fejletlenség problémakörén nyugszik, hanem az eltérő teológiai és jogtechnikai megoldásokon, valamint az ezek hatására kikristályosodott és meggyökeresedett gyakorlaton (vö. 268). A kötet végén forrásokra (271-273) és szakirodalomra (273-292) tagolt részletes nemzetközi bibliográfiát olvashatunk. Szotyori-Nagy Ágnes könyve egy olyan kánoni jogrendszerbe vezeti be az olvasót, amelynek összetettsége, a tradícióhoz és a források által közvetített teológiai tanításhoz történő ragaszkodásban tiszteletet ébreszt, a 21. század embere által is. Ez a jogrendszer - a világi jogalkotással való kapcsolata ellenére - megőrizte azt a töretlen kontinuitást, amely a szakrális jogrendszerek sajátja. Természetesen mindez a konkrét házassági ügyek elbírálásakor megnehezítheti a jogalkalmazó munkáját, azonban ebben a folyamatban a lelkek üdvösségének szem előtt tartása és az erkölcsi bizonyosság elérése olyan alapvető elv, amely túlmutat minden jellegű tipológián, ill. leegyszerűsítésen. A bizánci jognak ez az erénye visszatükröződik a jelen munka lapjairól, amely minden bizonnyal jelentősen hozzájárul a keleti jogrend működésének világosabb megértéséhez Magyarországon. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.
