Kánonjog 16. (2014)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 123 JUHÁSZ G. T., A krisztushívők egyenlősége és egyenlőtlensége filozófiai és jogteológiai szempontból (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae IV/10), Szent István Társulat, Budapest 2014, pp. 184 „Krisztushívők azok, akik - mivel a keresztségben Krisztus tagjaivá lettek - Isten népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az egyházra bízta.” így fogalmaz a hatályos Egyházi Törvénykönyv 204. kán. 1. § a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) Lumen Gentium kezdetű konstitúciójának 32. pontja alapján. Ez a kánon képezi Juhász Gábor Tamás elemzésének kiindulópontját. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetében megvédett doktori értekezés átdolgozott változata több sajátos jellegzetességet is tartalmaz. A Szerző az egyházjog teológiájának a területét választotta témájául, amely tudományterület a II. Vatikáni Zsinat hatására fejlődött ki, számos iskolát létrehozva világszerte, amely megközelítési irányok, ill. azok módszerei éppen az elmúlt másfél évtizedben tisztultak le, erőteljesen kötődve az ekkleziológiához. Ez utóbbi a második olyan sajátosság, amely fontossá teszi a Szerző kérdésfelvetését, mivel így a munka szem előtt kell, hogy tartsa az egyház dogmatikus önértelmezését, az Egyház tagjainak a Szentírásból, a Szenthagyományból és a Tanítóhivatal megnyilatkozásaiból levezethető egyedi státuszát. A harmadik említendő elem, a klasszikus filozófiai analízis alkalmazása ez egyes felvetett kérdéskörök kapcsán. Juhász Gábor a tomista bölcselet kategóriáinak következetes érvényesítésével elemzi az egyes jogforrásokat, egyházi dokumentumokat; valamint ennek alapján kritikusan értékeli a 20-21. századi egyháztani értelmezések helytállóságát. A munkán jól látszik az az apologetikai él, amely az Egyház megfelelő önértelmezésének világos kifejtésére és a krisztushívők egyes státuszaihoz kötődő kötelességek és jogok pontos meghatározására irányul. A Szerző ezt az érvelési elvet alkalmazza azoknak az egyházias közösségeknek a vizsgálatához is, ahol a ke- resztség kiszolgáltatása érvényes. A tomista filozófiai terminusok használata lényeges eleme a műnek. Ezzel a Szerző nem titkolt szándéka, hogy felvázoljon egy olyan ekkleziológiai képet, amelyről lefejtésre kerültek azok a többjelentésű fogalmak, amelyek nagyon sok esetben félreértésekre, ill. félreértelmezésekre adtak okot. Nem kétséges, hogy a Szerző szándékát az Egyház szeretete motiválja. Ez azt is jelenti, hogy az apologetikus okfejtés ellenére sem szándéka, sem célja az ökumenikus törekvés nem kellő megbecsülése. Az ekkleziológiai megközelítési mód így követi Leo Scheffczyk (f2005) tételét, mely szerint a keresztény egységtörekvés hatékony előmozdításához elengedhetetlen a Katolikus Egyház saját teológiai meggyőződésének csorbítatlan rögzítése. A kötetben ugyanazoknak a kérdéseknek a megválaszolását olvashatjuk az Isten népe; a papi, prófétai és királyi hatalomról a klerikusok és laikusok esetében; a laikusok részesedéséről a hármas hatalomban; végül az egyenlőség és „egyenlőtlenség” kérdésében a katolikus, az ortodox és az érvényes keresztséggel rendelke
