Kánonjog 16. (2014)
KÖNYVSZEMLE
120 KÖNYVSZEMLE lyek mind az egyházi közösségre, mind a civil társadalomra a legveszélyesebbek, és méltán tartanak igényt a legfőbb egyházi hatóság szigorú intézkedésére. Újra kell azonban, hangsúlyoznunk, hogy ebben a kategóriában is számos olyan büntetendő cselekményt találunk, amelyek az állami hatóság számára neutrálisak, mivel azok az Egyház hitbeli meggyőződését sértik, amelynek a civil hatóság nem tulajdonít társadalomra veszélyes mivoltot. Az Egyház számára viszont ezen cselekmények is nagyon súlyosak, hiszen az egyházi tanítás nem az ember - ember közötti viszonyok szabályozására irányul, pozitív jogi normákkal; hanem az Isten - ember- ember közötti kapcsolatokat vizsgálja, közvetlenül vagy közvetve az isteni jogi és természetjogi normákból kiindulva. Artner Péter könyve komoly segítséggel szolgálhat annak a megértésében, hogy mit és hogyan tesz a Katolikus Egyház a büntetendő cselekmények feltárásában, megítélésében, büntetésében, orvoslásában és megelőzésében. Egyúttal világos képet mutat be az Egyház kiforrott büntetőjogi rendszerének sajátosságairól, amellyel objektív módon tisztázza a kortárs társadalmi kritikákban nagyszámban megjelenő félreértéseket; valamint rögzíti az Egyház határozott elkötelezettségét a legsúlyosabb büntetendő cselekmények feltárása és legszigorúbb megítélése terén. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. BALOG, M., Development de la signification théologico-canonique du canon 605 à l’aide des principes des canons 17 et 19 du CIC 1983 (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de PetroPázmány nominatae IV/7), Budapest 2013, pp. 239 Az első szerzetesi közösségek létrejöttétől kezdve az egyháztörténelemben nagyon sok formája született a megszentelt életformát követő csoportoknak. Ezek a csoportok követve az alapító szándékát törekedtek életük megjobbítására és a lelkek üdvössége előmozdítására. Minden egyes időszakban megjelentek újabb - az előző időszakokhoz hasonló céllal létrejövő - intézmények, akik a kor vagy a külső körülményeknek jobban megfelelve tudtak eleget tenni ugyanazon ideálnak, esetleg jóval radikálisabb módon. Ennek a folyamatnak a következményeként tisztultak le azok a szerzetesrendek, a megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai, valamint a világi intézmények, amelyek hagyományos formában hozzátartoznak az egyház mindennapi életéhez. Működésűket legmagasabb szinten a hatályos Egyházi Törvénykönyv Harmadik rész Első és Második szakasz szabályozza jelenleg, ami kiegészül saját konstitúcióikkal vagy statútumukkal és egyéb partikuláris jogforrással. A CIC 605. kánon által említett új formák tehát olyanok, amelyek nem sorolhatok be maradéktalanul a CIC által tartalmazott egyes kategóriákba, ezért a jogalkotó az Apostoli Szentszéknek tartja fenn a teljes kompetenciát az ilyen új életformák jóváhagyására. A joggyakorlat azt mutatja, hogy a Szentszék az egyes új formák jogi „intézményesülésekor” az analógia módszerét alkalmazza a megszentelt élet más - már szabályozott — módjai alapján. Egyrészről megvizsgálva a kezde
