Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Intézménytörténeti szempontok Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról
Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról 19 ra, Szegeden a ferences guárdiánra54. Pázmány Péter igyekezett a Királyi Magyar- országon élő és bizalmát élvező egyházi személyek kinevezését elérni a hódoltságban lévő egyházmegyék élére. Ezek a püspökök fokozni akarták a lelkipásztori munkát egyházmegyéjükben. Vinkovics Benedek pécsi püspökként jezsuitákat bízott meg az általános helynökséggel, gondoskodott az új papi hivatások gondozásáról és a jelentkezők képzéséről. Ugyanő 1634-ben a törtök uralom alatt álló Szenterzsébet faluban egyházmegyei zsinatot rendeztetett általános helynöke vezetésével55. 1673-ban Pongrácz György váci püspök elrendelte a váci egyházmegye feltérképezését, melyet a hódoltsági területeken Cseke Mihály helynök végzett el. Az eredményről az 1673. május 1 -én Garamszentbenedeken tartott papi gyűlésen számolt be56. A hódoltsági területen a katolicizmus fenntartásában jelentős - bár elég vitatott - szerepük volt a raguzai kereskedőknek és a boszniai ferenceseknek. Mikor 1622. június 22-én XV. Gergely pápa „Inscrutabili divinae providentiae” kezdetű bullájával megalapította a Hitterjesztési Kongregációt (Sacra Congregatio de Propaganda Fide), a török birodalmi területen élő keresztények körében végzett lelkipásztori munka szervezésében új helyzet alakult ki. A Habsburg uralkodók a főkegyúrijogra hivatkozva igényt tartottak a hódoltságban lévő magyarországi területeken, sőt a hajdan Magyarországtól függő balkáni melléktartományokban is a püspökök kinevezésének jogára. A király által nevezett személyek azonban nem élhettek egyházmegyéjük területén. A Habsburgokkal ellentétes politikai irányt követő VIII. Orbán pápa (1623-1644) nem ismerte el a császár jogát, hogy a hódoltsági egyházmegyék élére püspököt nevezzen ki. 1625-ben közölte a császárral, hogy a - főként a balkáni melléktartományokban - valaha működő és az uralkodó által adományozott püspökségeket címzetes püspökségeknek tekinti57. Ez azonban nem vonatkozott teljes egészében a magyarországi hódoltságban lévő, és főként nem a csupán részben annak területére kiterjedő egyházmegyékre, különös tekintettel arra, hogy a török uralom határa és mértéke, jellege is a hadi helyzetnek megfelelően változott. Világi szempontból is voltak jelei a kettős hatalomnak, főleg a hódoltság peremvidékén. Pilismarót népét például - megegyezés alapján 54 MOLNÁR, a., Le Saint Siège, Raguse et les missions catholiques de la Hongrie Ottomane 1572-1647 (Bibliotheca Academiae Hungáriáé - Roma; Studia I), Rome-Budapest 2007. 253. Vő. MOLNÁR, a., Jezsuiták a hódolt Pécsett (1612-1686), in SZAKÁLY F. (szerk.), Pécs a törökkorban (Tanulmányok Pécs történetéből 7), Pécs 1999. 243-245. SZÁNTÓ K. A szegedi gvardiánok mint a Csanádi megyéspüspökök helynökei és az alsóvárosi ferences kolostor elöljárói, in Magyar Egyháztörténeti Évkönyv 2 (1996) 217-266. 55 MOLNÁR, A., Le Saint Siège, 254. 56 BÍRÓ B., A váci egyházmegye területe a 16. század után, in BÁNK J. (szerk.), Váci Egyházmegyei Almanach, 41. 57 ARCHIVIO STORICO DELLA CONGREGAZIONE PER L’EVANGELIZZAZIONE DEI POPOLI, Scritture originali riferite nelle Congregazioni Generali (Továbbiakban: APF SOCG). LXXV, foil. 208-210. VON PASTOR, L., Geschichte der Päpste, XIII/2. Freiburg 1928. 419-458. TÓTH, EGY., Relationes Missionariorum de Hungária et Transilvania (1627-1707) [Bibliotheca Academiae Hungáriáé in Roma, Fontes 1], Roma-Budapest 1994. 14, 33.
