Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Intézménytörténeti szempontok Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról
20 Erdő Péter fele-fele arányban adóztatta az esztergomi bég és az elefánti perjel, de a tatai végvári vitézek is el-eljártak oda „rekvirálni”. Maga Pest városa is többször gazdát cserélt a 16. század közepéig, 1602-ben pedig Hermann Russwurm császári tábornok foglalta el. 1604-ben került újra török kézre58. A tizenötéves háború (1591-1606) során a harcok bizonyos szakaszaiban Budának a Várhegyen kívüli egyes részei, így 1602-ben a Víziváros, rövidebb időszakokra keresztény fennhatóság alá kerülnek59. A Hitterjesztés Szent Kongregációja hamarosan megalakulása után felszólította a török uralom alatt álló egyházmegyéknek a Királyi Magyarországon élő püspökeit, hogy mondjanak le vagy foglalják el egyházmegyéjüket, különben missziós püspök útján fog híveikről gondoskodni. A püspökök a felszólításnak - mely nem az egyetlen volt hasonló tartalommal - nem tettek eleget60.1624-ben a Kongregáció megszervezte a hódoltsági missziós püspökséget Belgrád központtal, figyelmen kívül hagyva a magyar király igényét a főkegyúri jogra61. A Kongregáció azonban nem szüntethette meg a régi magyar egyházmegyéket. Ezért szinte kettős hierarchia alakult ki62. A tényleges helyzet függvénye volt, hogy a magyar püspökök mennyire tudták egyházkormányzati feladatukat teljesíteni a hódoltságban. Kánonjogilag a magyar püspöki székek jó részének akadályoztatásáról beszélhetünk, mely azonban néha teljes, néha részleges és a helyzetnek megfelelően változó mértékű volt. Mai egyházjogi fogalmaink szerint a Hitterjesztési Kongregáció (pápai felhatalmazással) sede impedita bízott meg apostoli kormányzót, illetve delegátust a magyarországi hódoltság területére. A Propaganda Kongregáció által támogatott ideiglenes (missziós) hierarchia és a magyar püspökségek egyszerre igyekeztek joghatóságukat érvényesíteni a területen. Az 1620-as években a Hitterjesztési Kongregáció a magyarországi hódoltsági területeket érintő pasztorális és szervező munkában törekedett elnyerni a bécsi nunciatúra és a magyar egyház segítségét63. 58 FÉNYES E., Magyarország geographiai szótára, III. Pest 1851. 222. Vö. BART I. (szerk.), Budapest krónikája, 75. 59 Vö. BART I. (szerk.), Budapest krónikája, 74-75. 60 TÓTH, EGY., Relationes Missionariorum de Hungária, 14. 61 TÓTH, I.GY., Relationes Missionariorum de Hungária, 14. 62 A Szentszék 1622 előtt a császár mint magyar király által nevezett püspököket a hódoltságban lévő egyházmegyék számára többnyire megerősítette. 1601-ben Bratulich Simon pl. még így lesz szerémi püspök. Az ő megerősítésre szóló konzisztóriumi javaslat (propositio consistorialis - ASV Mise., Arm. XII, busta 216, fase. 3, n. 356r-v) egyrészt elismeri, hogy az egyházmegye török uralom alatt áll („Civitas et ecclesia Sirmiensis [...] a multis annis Turearum tyrannidi subiacent”), másrészt a kinevezést hasznosnak mondja, ha a jelöltnek megadatik, hogy valaha kormányozza ezt az egyházmegyét („utilemque fore eius promotionem Sirmiensis ecclesiae, si illam regere ei aliquando concessum fuerit”) - kiad. TUSOR, P. - NEMES, G. (ed.), Consistorialia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungáriáé (1426-1605) [Collectanea Vaticana Hungáriáé 7], Budapest-Roma 2011. 238 (nr. 244). Hasonló királyi nevezés alapján adott pápai megerősítésre néha később is van példa a hódoltságban lévő hajdani melléktartományokba, így 1639-ben a boszniai püspökségre, vö. FraknÓI V., Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Római Szent-Székkel a mohácsi vésztől Magyarországnak a török járom alóli fölszabadításáig, III. Budapest 1903. 354. 63 MOLNÁR, A., Le Saint Siège, 224.
