Kánonjog 15. (2013)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban
94 Közlemények lássál való összefüggését vizsgáljuk, úgy azt is tudjuk, hogy az SC a szót a koncelebrálással kapcsolatban egyértelműen szakkifejezésként használja. A kérdés tehát az, hogy itt, néhány sorral később, még ugyanabban a szövegösszefüggésben érthetjük-e úgy, hogy a jogalkotó ezt is felhatalmazásként értelmezi. Ha szó szerint fordítunk, akkor így hangzik: “legyen mégis mindig sértetlen minden papnak a facultas-a, hogy egyedül mutasson be szentmisét.” A CIC ezt a 902. kánonban így veszi át: (...) integra tamen pro singulis libertate manente Eucharistiam individuali modo celebrandi (...). Itt kimondottan hangsúlyos a facultas helyett használt libertas. Amennyiben ezt törvénymagyarázatként értelmezzük, úgy eszerint az SC 57 § 2 n. 2 nem kánonjogi szakkifejezés. Ezt azonban nem támasztja alá a CCEO szövege, amely szinte ellentétes azzal: (...) integrum tamen manet ius uniuscuiusque sacerdotis Divinam Liturgiám singillatim celebrandi. A CCEO tehát jogként értelmezi a latin jog kapcsán előbb említetteket. Mivel a CCEO a későbbi jogforrás, amelyet ugyanaz a jogalkotó, a jogszabályi hierarchia ugyanazon szintjén adott ki, mi ez utóbbit tartjuk mértékadónak, és szerintünk az SC szövegét is inkább így kell értenünk. Ez kibővítheti a facultas szakkifejezés értelmét is, azaz: “legyen mégis mindig sértetlen minden papnak a joga, hogy egyedül mutasson be szentmisét”. Egyúttal felfedezhetjük a két szövegben a keleti és nyugati gondolkodásmód különbségét is: libertas, individuali modo - ius, singillatim celebrare. A negyedik előfordulási helyen ezt olvassuk a házasságkötés szertartásáról16 17: „Ezen kívül megmarad a területileg illetékes egyházi hatóságnak (...) az a joga; vagyis: Insuper competenti auctoritati ecclesiasticae territoriali (...) relinquitur facultas.17 Erről a konstitúció 22. bekezdés 2. §-ában beszél18, utalva a 63. bekezdés alapelvére19, a hely és nép szokásainak megfelelő külön szertartás kidolgozása tekintetében. Érvényben marad azonban az a törvény, hogy az eskető pap veszi ki és fogadja a házasulandók beleegyezését.20 Figyelemre méltó, hogy a 22. bekezdés nem használja sem a ius, sem a facultas, vagy potestas kifejezéseket, hanem a moderatio pendet („tőle függ”), '\M. pertinet („rá tartozik”) kifejezésekkel él. A hatályos Egyházi Törvénykönyvben sem szerepel a facultas, hanem az episcoporum conferentia exarare potest, vagyis a „püspöki konferencia kidolgozhatja” fordulat kerül használatra21. A kánonhoz fűzött kommentárjában Erdő Péter - figyelemmel a kánonjogászok uralkodó véleményére, a jogtörténeti háttérre és a nemzetközi joggyakorlatra - mindezt úgy értelmezi, hogy ennek a felhatalmazásnak a birtokában a püspöki konferencia jogosult a szertartás kidolgozására22. A felhatalmazás kritériumai23 ráillenek, mert egyrészt felsőbb hatóság adja alsóbb hatóságnak, 16 SC 77: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 71. 17 COD 834. 18 COD 825. 19 Vö. COD 833. 20 A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 54. 21 CIC Can. 1120. 22 ERDŐ P. Egyházjog, 459.
