Kánonjog 15. (2013)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban
Közlemények 95 azaz a zsinat a területileg illetékes egyházi hatóságnak, az új Kódexben maga a jog a püspöki konferenciának. AII. Vatikáni Zsinat azonban nem nevezi meg magát, hanem passzív alak utal rá, így akár a magánál a jognál fogva adott felhatalmazások közé is sorolhatjuk. Másrészt e nélkül nem lenne illetékes püspöki konferencia, hiszen a liturgia szabályozása az SC 22 § 1 értelmében: Sacrae Liturgiáé moderatio ab Ecclesiae auctoritate unice pendet: quae quidem est apud Apostolicam Sedem et, ad normam iuris, apud Episcopum,23 24 Azaz: „A szent liturgia irányítása egyedül az egyházi hatóságtól függ: az Apostoli Szentszékre és a jogszabályok szerint a püspökre tartozik”25 26. A püspöki konferencia tehát nem lenne illetékes e nélkül az intézkedés nélkül. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy elsősorban nem jogi szakkifejezésekkel akarja magát a törvényhozó kifejezni, noha nagyon élesen, pontosan, és szigorúan rendelkezik a liturgiáról. A facultas szó SC-ban törénő utolsó felbukkanása (Art. 128), hasonló az előzőhöz: Qua in re, praesertim quoad materiam et formam sacrae supellectilis et indumentorum, territorialibus Episcoporum Coetibus facultas tribuitur res aptandi necessitatibus et moribus locorum, ad normam art. 22 huius Constitutionis26. Magyar fordításban ez úgy adható vissza, hogy: „E témakörben, főként ami a szent folszerelési tárgyak és szent ruhák anyagát és formáját érinti, az egyes területek püspöki karai illetékesek abban, hogy e konstitúció 22. bekezdése értelmében alkalmazkodjanak a helyi igényekhez és szokásokhoz”27 (vö. CIC [1917] Cann. 1296-1306). II. Az Orientalium Ecclesiarum kezdetű dekrétum A Keleti Egyházakról szóló Orientalium Ecclesiarum kezdetű határozatban három helyen olvashatjuk jogi kifejezésként a facultas szót, melyek közül az első: Presbyteri quoque latini ritus, secundum facultates quibus gaudent circa ministrationem huius sacramenti, valent illud etiam fidelibus Ecclesiarum Orientalium ministrare, sine praeiudicio ritui, servatis quoad liceitatem praescriptis iuris sive communis sive particulari (OE 14).28 Azaz: „Hasonlóképpen azok a latin szertartású papok, akik meghatalmazást kaptak e szentség kiszolgáltatására, érvényesen megbérmálhatják a keleti egyházak híveit is, anélkül, hogy ez bármit is változtatna a szertartáshoz való tartozáson; a megengedettséghez azonban meg kell tartani az egyetemes, illetve a részleges jog előírásait”29. A bérmálási felhatalmazást mindkét Kódex ismeri és ez a hely megfelel az azokban 23 KEPPINGER B., Adalékok a „facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához, 94. 24 COD 825. 25 A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 54. 26 COD 842. 27 A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 87. 28 COD 904. 29 A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 230.
