Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A legsúlyosabb büntetendő cselekmények és a rájuk vonatkozó egyedi eljárás a kánoni jogban
A LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK... 85 utólag kimondandó felfüggesztésen túl a klerikusi státuszból történő elbocsátásig terjedhet. A kánon előzménye, a CIC (1917) 2359 §§ 1-3 régi és szigorú hagyományra visszanyúló fegyelmi álláspontot tartalmazott, amelyet lényegében - az Egyház 20. századi viszonyaihoz alkalmazva - a CIC 1395. kán. is megőrzött. Már a Decretum Gratiani (de például az azt megelőző gregoriánus kánongyüjtemé- nyek is57) nagyszámú kánont szentelt a kérdésnek58, amelyet követtek a Liber Extra rendelkezései59, a Trentói Zsinat normái60, és több pápai állásfoglalás (X. Leó, XIII. Ince, XIII. Benedek és XIV. Benedek). Ezek az intézkedések magukban foglalták a felfüggesztésről, a feladatkörtől, hivatali javaktól, a javadalomtól és a méltóságoktól való megfosztásról történő rendelkezést és a legsúlyosabb esetekben a klerikus letételét.61 2. A kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélés mint legsúlyosabb büntetendő cselekmény Az egyes - ebben az esetben: legsúlyosabb - büntetendő cselekmények sorában a hatályos CIC 1395. kán. 2. § a hatodik parancsolatot tizennyolc éven aluli kiskorúval vagy olyannal szemben megsértő klerikusról rendelkezik, aki állapot- szerűen híjával van értelme használatának.62 Rá kell mutatnunk arra a fontos distinkcióra, amely pozitív értelemben kiemeli az egyházi büntetőjogi rendszert ezen cselekedetek súlyos megítélésében az állami büntetőjogi szisztémák közül: a kánonjog határozott különbséget tesz a hetedik életév betöltése alatti személlyel (paedophilia) és a hetedik életévét betöltött, de a tizennyolcadikat még el nem ért (ephebophilia) személlyel szembeni szexuális abúzus között, mindkettőt nagyon súlyosan, de eltérő módon büntetve. A tényállást korábban klerikusok tekintetében a CIC (1917) Cann. 2358 és 2359 szabályozta, a korhatár tekintetében pedig a CIC (1917) Can. 2357 még a tizenhat év alatti kiskorúval szembeni szexuális abúzust említette, amely kánon hatálya kifejezett formában kiterjedt a laikusok hasonló cselekedeteire is.63 A kiskorú lehet az elkövetőtől eltérő nemű és maga a cselekmény is különböző körülmények közözött valósulhat meg. De ugyanigy létrejöhet a büntetőjogi tényállás azonos neműek között is, amint arról már a 57 Vö. pl. SZUROMI Sz.A., Fejezetek az egyházi jogalkotás történetéből, 107-108. SZUROMI Sz.A., Anselm of Lucca as a Canonist (Adnotationes in ius canonicum 34), Frankfurt am Main 2006. 28. 58 D. 27 c. 8 (Friedberg I); D. 28 cc. 2, 8-9 (Friedberg I. 101-103); D. 32 cc. 6, 10-11, 13 (Friedberg I. 117-121); D. 33 c. 7 (Friedberg I. 124). 59 X 3.2.3-8, 10 (Friedberg il 454-456). 60 Cone. Tridentinum, Sessio XXI (16 iul. 1562), De reformatione, Can. 6: COD 730; Sessio XXV (3-4 dec. 1563), De reformatione, Can. 14: COD 792-793. 61 VERMEERSCH, A. - CREUSEN, J., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, III. Brugis-Bruxellis 1925.2 294. 62 Vö. LOJACONO, P., La tutela della personalità dei minori nell’ordinamento canonico. Parte II: Prevenzione e repressione dei crimini sessuali commessi dai chierici, in Diritto Ecclesiale 120 (2009) 421-468. 63 Vö. CIC (1917) Can. 2357 - § 1. Laici legitime damnati ob delicta contra sextum cum minoribus infra aetatem sexdecim annorum commissa, vel ob stuprum, sodomiam, incestum, lenocinium, ipso facto infames sunt, praeter alias poenas quas Ordinarius infligendas judicaverit.
