Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus lelkipásztor ökumenikus érzékenysége és kánonjogi garanciái

A KATOLIKUS LELKIPÁSZTOR ÖKUMENIKUS ÉRZÉKENYSÉGE ÉS KÁNONJOGI GARANCIÁI 59 megyéjében más rítusú hívek, ezek lelki szükségleteiről is gondoskodnia kell, vagy adott rítusú pap, önálló plébánia vagy püspöki helynök révén. 3) A katolikus egyházzal nem teljes közösségben lévő hívekkel szemben is emberséggel és szere­tettel kell viseltetnie, támogatva az ökumenizmust abban az értelemben, ahogyan azt a katolikus egyház hivatalosan értelmezi. 4) A nem keresztény embereket is úgy kell tekintenie, mint akik rá vannak bízva az Úrban, hogy számukra is felra­gyogjon Krisztus szeretete. A püspöki konferenciák koordináló szerepe is növek­szik e téren. Az Ökumenikus Direktórium előírása szerint minden egyházmegyé­ben ökumenikus ügyekkel foglalkozó megbízottat kell kinevezni, illetve ökume­nikus bizottságot kell létesíteni. Mindezek a szervek arra hivatottak, hogy irányít­sák az ökumenikus dialógust, s kiértékeljék időről időre az elért eredményeket. b. Az ökumenikus tevékenység működése Az ökumenikus tevékenység fő csapásiránya ma a dialógus: egymás véleményé­nek, tanításának jobb megismerése és tiszteletben tartása. A múltban keletkezett se­bek feltárása és gyógyítása, hogy az összes krisztushívő alapvetően a testvért lássa a másikban, hiszen erre képesít a közös keresztség. A szeretet dialógusát majd az ér­demi, teológiai dialógus követi, melynek során tisztázódnak az egyes felekezetek ál­láspontjai, végül az egyes kérdésekben várhatóan az egységre lépéssel zárul a dialó­gus.27 Ez az egység nem feltétlenül jelenti ugyanazt a megfogalmazást, hanem je­lentheti ugyanazon hitigazság más szemszögből való helyes szemléletét, vagyis a felek pozíciói csak ellentétesek, de nem mondanak egymásnak ellent. A communio non plena fokától függ a részvétel a katolikus egyház életében, ré­szesedés kegyelmi javaiból. Mindazonáltal a katolikus egyház minden igazságot és a megszentelésnek minden eszközét elismeri, mellyel az adott nem katolikus közösségek rendelkeznek. Nem akarja ezért a nem katolikus krisztushívőket az ún. tisztán egyházi törvényekre kötelezni (CIC 11. kánon). Ezzel az egyházi tör­vényhozó kifejezésre jutatta azt, hogy tiszteli a nem katolikus egyházi közösségek autonómiáját, s ezért mindent, amit csak lehet, jogilag is elismer.28 27 Erre nagyon jó példa az evangélikus és a katolikus közös nyilatkozat a megigazulásról. Vö. Az evangélikus-római katolikus Közös nyilatkozat a megigazulás tanításáról és ünnepélyes aláírásá­nak dokumentumai, Budapest 2000. 28 Itt azonban megjegyezzük, hogy a diszciplináris elv helyett a doktrínális elvet is érvényesíthet­né a katolikus egyház, vagyis elvileg minden megkeresztelttel szemben érvényesnek deklarálhatná a doktrínáját és fegyelmi rendjét (Ebből azonban nem következne automatikusan az érvényesítés). Ez a felvetés csak első hallásra tűnik barátságtalannak és az ökumenikus szellemmel ellentétes­nek, mivel az adott valláshoz tartozás épp azzal jár, hogy ki-ki a maga vallási közösségének elő­írásait tartja a maga számára kötelezőnek, s ezért egyáltalán nem foglalkoztatja az, hogy más val­lási közösség jogrendje miként rendelkezik felőle. Például egy református vallású embert nem za­varhatja az, hogy róla miként rendelkezik a katolikus egyház jogrendje, mivel nem oda tartozónak tudja magát, nem érzi azt, hogy neki az ilyen törvénynek engedelmeskednie kellene, és fordítva is hasonló a képlet. Az állam pedig ilyen vallási ügyekbe nem avatkozik be, tehát más vallás jog­rendjének nem lehet állami beavatkozással érvényt szerezni. Maguk az adott felekezethez tartozók is önként vetik alá magukat vallási közösségük előírásainak. Csak egy konkrét példa: ha a katoli­kus egyház minden megkereszteltet kötelezne a kánoni formára, így a nem katolikusok házasságát nem ismémé el. E házasságok vagy az állami jog vagy az adott vallási közösségben érvényes elő­írások alapján lenne csak érvényes, s a felek abban a tudatban lennének, hogy a saját vallási meg­győződésük szerint érvényes házasságban élnek, tehát jóhiszeműségük vélelmezett lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom