Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus lelkipásztor ökumenikus érzékenysége és kánonjogi garanciái
A KATOLIKUS LELKIPÁSZTOR ÖKUMENIKUS ÉRZÉKENYSÉGE ÉS KÁNONJOGI GARANCIÁI 55 1. Az ökumenizmus elvei A) A lelkiismereti és vallásszabadság elve: Az emberi jogok között az egyik legértékesebb az emberi szabadság, s vele együtt a vallásszabadságjoga. Ezzel visszaélni nem szabad. Krisztus egyháza „egyéni és kollektív vonatkozásban kezdettől fogva hirdette az emberi szabadságot, amely tehát illetéktelen megkötöttségtől való mentesség, vagy választási lehetőség azokban a dolgokban (gondolat, kívánság, szó, cselekedet, személy, tárgy), amelyeket a természeti, a pozitív isteni és emberi, egyházi és világi törvény megenged, amelyek egyeznek Isten akaratával, vagyis erkölcsileg nem rosszak. Az emberi szabadságot tehát az Isten akarata szerint csak a most említett törvények korlátozzák, vagyis ezek ellenére nincs választási lehetőség annak részére, akit ezek a törvények köteleznek. Viszont, amire ezek a törvények valakinek választási lehetőséget, vagyis szabadságot engednek, azt az Isten akarata szerint elméletben és gyakorlatban mindenkinek tiszteletben kell tartania, mert az egyik embernek a szabadsághoz való joga korrelativ a többi embernek azzal a kötelességével, hogy azt elméletben elismerje, a gyakorlatban pedig ne akadályozza”.14 Minden ember köteles Istent és az egyházára vonatkozó igazságot keresni, és a megismert igazsághoz ragaszkodni. Senki a lelkiismerete ellenére nem kényszeríthető a katolikus és bármi más vallás elfogadására.15 Előfordulhat, hogy valakit katolikusnak kereszteltek, de felnőve nem tud azonosulni a katolikus egyház tanításával, s ha ezt valóban a lelkiismerete mondja neki, ki kell lépnie formálisan is a katolikus egyházból, s a katolikus egyház pásztorainak, ha meggyőződtek róla, hogy az illetőnek a lelkiismereti döntése ez, minden harag és diszkrimináció nélkül útjára kell bocsá- taniuk, tudomásul véve az egyén döntését. Hasonlóan, ha valaki, aki nem katolikusnak lett keresztelve, vagy más vallásban nevelkedett, ha fel akaija venni a keresztsé- get a katolikus egyházban, vagy a katolikus egyház tagja kíván lenni, s ugyancsak a lelkiismeretére hivatkozik, emiatt nem érheti üldözés vagy hátrányos megkülönböztetés, sem korábbi vallási közössége, sem pedig az állam részéről. A vallásszabadság nemcsak alapvető emberi szabadságjog, hanem alapvető emberi kötelesség is. B) A jóhiszeműség elve: A nem katolikus és a katolikus hívekkel való bánásmódban más egyházaknak és egyházi közösségeknek kölcsönösen vélelmezniük kell a jóhiszeműséget. Adott nem katolikus közösséghez tartozás, vagyis az abban való felnövekedés miatt önmagában senki sem tekinthető eretneknek;16 ez a jóhiszeműség addig vélelmezhető, amíg valaki rá nem ébred arra, hogy másutt is kell az igazságot keresnie. C) A lelki és érdemi dialógus elve: Egymás iránt testvéri szeretettel kell viseltetnünk, a másik felfogását őszintén megismerni vágyunk, megkeresve a közös és az eltérő felfogást. A katolikus egyház is tudja, hogy a hitigazságoknak van fontossági hierarchiája.17 A katolikus egyház sem fél szembenézni a múltjával, nem 14 SERÉDI J., Az emberi szabadság a kánonjogban, in Katolikus Szemle 57 (1943) 2. 15 Vő. CIC 748. kán. 16 A zsinat előtti teológia különbséget tett a formális és a materiális eretnekség között; ez utóbbit nem tekintette büntetendő cselekménynek, s vélelmezte a jóhiszeműséget. 17 Vö. ROSTA, F., a hitigazságok rangsorolása, in Teológia 5 (1971) 90-98.
