Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus lelkipásztor ökumenikus érzékenysége és kánonjogi garanciái
56 KUMINETZ GÉZA fél szembenézni Urával. A felismert igazság megtérésre és az igazság alázatos szolgálatára indítja. Fel akarja tárni a szakadás körülményeit, meg akarja találni azokat a pontokat, ahol megtört az egység, ahol a félreértés támadt. Minden nem katolikus testvértől kész tanulni, ha igazságra lel, mert a keresztség révén egyek vagyunk, tehát minden krisztushívő közösségben ott vannak Krisztus igéi, a megszentelés bizonyos eszközei. Ebből adódóan azt keresi, ami összeköt. Mindezek fényében még pontosabban fogja tudni megfogalmazni a saját tanítását, még gazdagabban, új formákban tudja kifejezni életét. D) A hamis irénizmus, a közömbösség és a prozelitizmus kizárásának elve: Csak azt fogadjuk el egymástól, amiben valóban felismertük Krisztust, az Utat, az Igazságot és az Eletet. Nem kötünk elvtelen kompromisszumokat, nem engedjük, hogy a párbeszéd olyan hatású legyen, ami azt a felfogást eredményezné, hogy minden vallás egyenértékű lenne; a párbeszédnek nem célja az áttérítés sem, hanem az igazságban való megerősödés, vallási identitásunk élesebb szemlélése.18 E) A communio plena et non plena elve: Krisztus eleve megadta az egységet egyházának, amely a katolikus egyházban elveszíthetetlenül jelen van. Ennek a közösségnek, mint teljes egységnek meg kell valósulnia, mint a hitvallás azonosságában, a kegyelmi eszközök azonosságában és az ugyanazon egyházfegyelem alá tartozásban (törvényes pásztorok Péter utódával egységben). Az egyház, mint Isten népe nem azonos tehát a katolikus egyházzal, de ez az egyház élet- és jogfolytonosságban van a Krisztus által Péterre és az apostolok testületére épített ősegyházzal.19 A katolikus egyház ezért megvizsgálja az egyes közösségeket, s megállapítja, hogy a communio mely fokán állnak, s ez alapján jelöli ki a vele való kapcsolat lehetőségeit. A katolikus egyház nem hiszi, hogy az Atya és a Fiú korszaka után a Szentléleknek olyan korszaka jönne el, ami megszüntet minden emberi közvetítést. Azt vallja, hogy a Szentlélek segíti a pásztorokat az igazságban való megmaradásban, akiknek szilárdan ragaszkodniuk kell az apostoli hagyományhoz. Krisztus ugyanis jobban bízott a bűnös, de tanításához hűségesen ragaszkodó emberben (pásztorban), mint tanítása ellenében a Szentlélekre hivatkozó, sokszor szent életet élő „hívében”.20 A katolikus egyház tehát „elismeri Krisztust a többi egyház életében is. A katolikus egyház sem vallja, hogy már egészen megismerte Krisztus akaratát és a legjobb formában megvalósította, vagy hogy a Krisztustól akart egyházi berendezkedése egészen tökéletes. Az emberi gyarlóság belekeveredik mind a megismerésbe, mind a megvalósításba. Az egyháznak is mindig meg kell újulnia és törekednie kell arra, hogy az apostoli hitet teljessége és mélysége szerint megismerje.21 Ehhez a teljes látáshoz hozzásegítenek a többi egyházak”.22 18 Bár a CIC 844. kánonja a szentségekkel kapcsolatosan állítja a fenti elvet, ám ez az egész doktrínára és fegyelemre érvényes. 19 DOLHAI L., Bevezetés az ökumenizmusba, Budapest 2012. 124. 20 Vö. JÁKI Sz., A katolikus értelmiségi, in Communio 8 (2000) 49-70. 21 Megjegyezzük, hogy az egyház, mint olyan nem tud megújulni, csakis tagjai által. A struktúrák változtatása nem hozza magával automatikusan a vallási tudat pozitív változását. Sőt, a struktúrák erőszakos megváltoztatása inkább kiskorúsítja a tudatot, hiszen megfélemlítés és nem szerves fejlődés eredménye a változás. 22 Vö. GÁL F., Ökumenikus teológia (Katolikus Hittudományi Főiskolák Jegyzetei), Budapest 1976. 5.
