Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus lelkipásztor ökumenikus érzékenysége és kánonjogi garanciái
54 Kuminetz Géza személyt érintő döntésében egyszerre kell végiggondolnia tervezett lépésének igazságos, méltányos és üdvös voltát és következményét. Ezen elveket tehát az ökumenikus törekvésekre vonatkozó döntéseiben is alkalmaznia kell. II. AZ ÖKUMENIZMUS ELVEI ÉS TÜKRÖZŐDÉSEI A KATOLIKUS EGYHÁZ JOGRENDJÉBEN Az egységtörekvéseknek különböző modelljei vannak.12 Egységen ugyanakkor nem valami uniformizáltságot értünk. Az egység megengedi a törvényes sokféleséget.13 Aurelius Augustinus mondta, hogy a lényeges dolgokban egységnek, a járulékosakban szabadságnak, s mindenekben a szeretetnek kell uralkodnia. Az elv nagyon világos, de annál bonyolultabb a megvalósítása, mert hát ki mondja meg, mi a lényeges, mi a járulékos, és hogy mi a szeretet? Ismét a világnézetek és a vallások ingoványosnak látszó területén vagyunk. Úgy tűnik, hogy itt kell lennie valamilyen tekintélynek, valamilyen bíróságnak, mely dönteni tud, melynek ítélete ellen itt a földön nem lehet már más hatósághoz folyamodni. Ami a vallásközi és a különböző krisztushívői felekezetek közti párbeszédet nehezíti, a félreértés, a múlt sebei és az előítélet mellett az a sajátos vonása a vallásoknak, hogy totalizálnak, megkövetelik, hogy a hívő teljesen meg legyen győződve a vallott értékek feltétlenségéről. Ezért az ilyen dialógusnak a saját tévedékenységünk tudatosításával kell járnia, valamint nagy tapintattal és empátiával társulnia. Meglátni az eltérő formula mögött is ugyanazt az igazságot. Mivel ugyanaz a szó más gondolattartalmat is kifejezhet, s ugyanaz a gondolat más szavakban is testet ölthet. A saját vallási tudat állandó, vagy legalábbis ismétlődő felülvizsgálatára, önkritikára való készségre van szükség az igazsághoz való hűség megőrzéséhez. 12 Nyilvánvalóan minden felekezet a maga doktrínája horizontján tudja elképzelni az együttműködést. Amit más felekezetnek szabad, azt a katolikus egyháznak is szabad, tehát őt is ugyanolyan jogon megilleti az egység modelljének kidolgozása, mint a többit. A katolikus egyház azt állítja, és ebben töretlenül vissza tudja magát vezetni a kezdetekig, hogy „Krisztusnak tehát egyetlen Egyháza van, mely a Péter utóda és a vele közösségben lévő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik. Azok az egyházak, melyek, bár nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, de nagyon szoros kötelékek - az apostoli jogfolytonosság és az érvényes Eucharisztia - fűzik hozzá, valójában részegyházak. Ezért ezekben az egyházakban is Krisztus Egyháza van jelen és működik, jóllehet hiányzik a katolikus Egyházzal való teljes közösség, amennyiben nem fogadják el a primátus katolikus tanítását, melyet Isten akarata szerint Róma püspöke objektiven birtokol és gyakorol az egész Egyház felett. Azok az egyházi közösségek ellenben, melyek nem őrizték meg az érvényes püspökséget és az Eucharisztia misztériumának eredeti és teljes valóságát, nem egyházak a szó sajátos értelmében; mindazonáltal akiket e közösségekben megkeresztelnek, azok a keresztség révén beletestesülnek Krisztusba, s ezért bizonyos, jóllehet tökéletlen közösségben vannak az Egyházzal. A keresztség ugyanis természete szerint a Krisztusban való élet teljes kibontakozására irányul a teljes hit megvallása, az Eucharisztia és az Egyházban való teljes közösség által”. Vö. HITTANI KONGREGÁCIÓ, Dominus Iesus, Budapest 2007. 31-32. 13 Lássuk csak a katolikus egyházban a sokféle életállapotot, a különböző szerzetes intézmények és társulások sokaságát, a tanításra, megszentelésre és karitatív tevékenységre szakosodott intézményeket.
